Az nem megy, hogy az iskola belül ennyire más világ legyen, mint azon kívül. A jelenlegi rendszer is fejleszt kompetenciákat: a túlélést és a felejtést – mondta egy interjúban Vass Vilmos oktatáskutató. És mennyire igaza van! 
Például az „életben” majd elvárják, hogy tudd képviselni az érdekeidet, mert ugyebár helyetted nem teszi meg senki. Ha az iskolában netán egy gyerek megpróbál igényeket, szükségleteket megfogalmazni, kiállni az érdekei mellett, majdnem biztos, hogy gyorsan megkapná: ülj le, mit ugrálsz, az iskolába nem szórakozni járunk, nehogy már a farok csóválja a kutyát, mert mi tudjuk, hogy mi kell neked. Ahelyett, hogy az iskola gyakorlóterepe lenne a demokratikus értékek működtetésének, az élni és élni hagyni elvnek, az asszertív kommunikációnak (azaz a magabiztos, határozott és tiszteletteljes kommunikációnak), az érdekképviseleti praktikáknak, vitakultúrának, mert ugyebár nem minden gyerek jön olyan családból, ahol ezeket magába szívhatta volna abban a bizonyos hét otthoni esztendőben.

A világban minden a pénzről szól – legalábbis sokan így vélik. Az iskolából mégis hiányzik a pénzügyi nevelés. A pénz vagy annak hiánya azért rendesen beszivárog a tanodák falai közé, okoz is bajt eleget a gyerekek között, ezért is vicces, amikor sokan úgy tekintenek az egyenruhára, mint „üdvözítő módszerre”, ami elfedi az anyagi különbségeket. Mintha az uniformis alól nem lógna ki a lóláb, akarom mondani a legújabb Iphone, vagy az aktuálisan menő méregdrága sportcipő. Szóval igen, van gazdasági egyenlőtlenség, ami ellen lehet tenni, de az iskola inkább ezen a téren is homokba dugja a saját és a gyermekek fejét.
Kint a világban manapság nagyobb eséllyel lesz az sikeres, akinek nagyon jól működik a szerteágazó és problémamegoldó gondolkodása, aki jól tud adott esetben együttműködni, nem fél felrúgni a megszokott korlátokat, bátor a szokatlan megoldások kipróbálására, vannak ötletei, van víziója stb. Hoppá, de épp ezeket mintha módszeresen irtaná, elnyomná, ritkítaná az iskola, az alap még mindig a magolni, memorizálni, tartalmat visszaböfögni üdvös hármasa.
Szóval így nézünk ki, és ez csak néhány vetülete a témának. Az iskolában túlélni kell, felejteni rendszeresen, s aztán jöhet a „nagybetűs” élet…