Az egyik legnagyobb mérföldkő egy ember számára a tizennyolcadik születésnapja, innentől ő már nem gyermek, hanem felnőtt. Törvényesen vezethet autót vagy motorkerékpárt, feltétel nélkül hagyhatja el az országot, rendelkezik szavazói joggal, szülői engedély nélkül házasodhat, vagy a mai trend szerint kiszolgálják szeszes itallal és dohányáruval is. Igaz, jogilag minden tettéért felelősségre vonható – talán ez a hátulütője a felnőtté válásnak. És az egyik a sok születésnap közül, amire mindig emlékezni fog.
Egy június eleji délután némi meglepetésre jött egy ajánlat, amire nem tudtam nemet mondani. Nem is gondolkodtam túl sokat, másnap már beléptem a ridegnek tűnő épületbe, lassan küzdöttem le a lépcsőfokokat az első emeletig, majd megálltam, és bármennyire elterveztem, hogy mit is fogok mondani, hang nem jött ki a számon. Ismerős arc köszöntött, majd egy füstös irodába vezettek, ahol a „kicsianyám” megszólítás után kaptam pár instrukciót, hogy mit kell tennem a következő három nap.

Hétfő reggel már gyorsabban szedtem lábaimat fel a lépcsőn, és örvendtem, hogy sok ismerős arc köszöntött, majd megmutatták helyemet, a csigalassúságáról híres számítógépet, és ugorhattam is a fejest a munkába. Mindenkitől tanultam valamit, és nem volt olyan nap, hogy valami újdonsággal ne találkozzam. És ez ma is így van. Kaptam pofont, vertek vállon, sőt szúrtak hátba is, szerencsémre utóbbi csak képletesen történt meg, hagytak cserben, köptek szembe, fenyegettek, de dicséretből is kijutott néha egy kevés. Mondták, hogy nem tudok írni, hogy nem értek a focihoz, hokihoz s még ki tudja hány sportághoz, de irigyeltek, amiért kvázi ingyen járok sporteseményekre. Kaptam hideget-meleget a szerkesztőségben, az utcán, a közösségi oldalakon, voltam „úgynevezett sportújságíró”, „kommunista lapnál dolgozó”, de a negatív kommentek valahogy leperegtek rólam. Úgy vagyok a kritikákkal, hogy ha nem lehet épülni belőlük, akkor el kell engedni.
Németország rendezte 2006-ban a labdarúgó-világbajnokságot. A tizennyolcadikat. Idén Németország ad otthont a labdarúgó-Európa-bajnokságnak, tizennyolc év távlatából újra házigazdája egy rangos labdarúgótornának. És tizennyolc éve lett e hónap közepén annak is, hogy a Hargita Népe számomra nemcsak egy munkahely, hanem egy család, amelynek immár nagykorú gyereke lettem.