A tisztelet ajándék annak is, aki kapja, de annak is, aki adja! – mondogatja egy számomra nagyon kedves személy. Lehet, hogy korábbi írásaimban is idéztem, de talán örök érvényű. 
Ez a mondás jutott eszembe néhány napja temetésen. Több okból is. Egyrészt azért, mert elképedtem azon, hogy április elején még mindig a halottak napi – immár szemétnek tulajdonítható – mécsesek, elszáradt, megfagyott virágok „ékeskednek” a sírokon. Szomorú. Nem hiszem, hogy elhunyt hozzátartozóink csak ennyit érdemelnének, azaz egy-két napi képmutatást, amíg november első napjain kivisszük a virágokat és a mécseseket. Ha néhány hét után nem takarítjuk meg a sírhantokat és ott hagyunk mindent, tiszteletlenebbek vagyunk, mintha egy szál virággal sem adóztunk volna szeretteink emlékének. Kifogásunk sem (sok) lehet, hogy az elmúlt hónapokban akkora hó vagy éppen sár volt, hogy nem lehetett megközelíteni a sírokat. 

A tisztelet más formában is megilleti az elhunytat és hozzátartozóit, főként a temetés napján. A plébános külön tisztelettel kérte, hogy amíg utolsó útjára kísérik az elhunytat, addig a jelenlévők ne beszélgessenek. Ennek ellenére sokan nem tudtak hallgatni néhány perc erejéig sem. Korábban is írtam, és azóta sem tudom megérteni, felfogni, hogy miért ilyenkor kell megbeszélni, kinek hány unokája van, melyik egyetemen tanul, tegnap mit főzött vacsorára, az elhunyt vejét miért tartják gazembernek, a közeli dűlőn a földet ki és miért vetette be őszi búzával, és az évek alatt gyűjtögetett pénzből milyen autót vesz János bácsi. Ezúttal még azt sem lehet mondani, hogy: „ezek a mai fiatalok…”. Többnyire azok a férfiak beszélgetnek, akik azt hajtogatják, hogy ez a világ elindult a lejtőn, és vissza kéne állítani a kötelező sorkatonaságot, hogy az ifjak tanuljanak meg viselkedni, beszélgetni és öltözködni, és azok a nők duruzsolnak, akik szintén az erkölcsös életről papolnak, ha nem is úton-útfélen, hanem a szomszéd „kicsibótban”. 
Tavasz van, a megújulás ideje. Ilyenkor megmetsszük gyümölcsfáinkat, nyessük hát le magunkról is a rossz „hajtásokat”, azaz a szokásokat! Tapasztalatból tudjuk, hogy a szépen megmetszett, jól gondozott fán nagyobb és egészségesebb gyümölcsök teremnek ősszel. Időnként nem baj, ha az alma messze esik a fájától, főleg akkor, ha a fa már egészségtelen és megrontja a gyümölcsét.