Érdekes beszélgetésbe futottam bele minap. Fiatal hölgy jelentette ki, álomutazásra készül, alaposan részletezte, milyen régóta vágyik rá, milyen fontos neki a luxus, a kényeztetés, a habzsidőzsi. Azt is hozzátette, nemrég örökölt komolyabb összeget, igazából nem is tudja, mire költse. Venne nagyobb lakást meg új autót, na de mit szólnak hozzá az ismerősei? Mert be nem vallaná, hogy az örökségből futja mindezekre, nehogy kölcsönkérjen tőle bárki is.

Gyorsan megoszlott a társalgásban részt vevők véleménye, mint manapság minden témában. Volt, ki háborgott a dicsekvésnek vélt bejelentés miatt, mások egyetértéssel támogatták a friss újgazdagot. Minek is megosztani mással a jót, vélték. Szíve joga az újdonsült gazdagnak, hogy így gondolkodjon – mondanám első felindulásból, de azért mégis... Tényleg ott tartunk, hogy titkolni kell a pozitív előjelű történéseket az életünkben? Ha sikereink vannak, muszáj magunknak megtartani a boldogság érzését? Kevesebb lesz, ha megosztjuk másokkal? Szégyen, ha nem mi kapartuk ki a gesztenyét, csak az ölünkbe hullott? Ha keményen megdolgoztunk érte, csak azt lehet bevallani?

Réges-rég szomorú, ha bármelyikünk úgy él, hogy pillanatnyi örömét, bánatát, kudarcát vagy éppen álmai beteljesülését nem meri megosztani senkivel, még a szűk környezetével sem. Mert mit szól majd a falu népe s a rokonság? Kibeszélnek, irigyelnek, sajnálnak... Elviselhetetlen. Vagy azt mondják, bezzeg, meg se dolgozott érte, más meg könyökig a munkában mindennap, mégsem jut előbbre... Na és ha így gondolja bárki is? Irigyek mindig voltak, s lesznek is, senkit se visz előre, ha rájuk hallgat, netán hasonul.

Az én álomvilágomban egyformán örül mindenki a rokon, barát, ismerős sikerének, örömének, legyen az újszülött érkezése, munkahelyi előléptetés vagy egy jól sikerült nyaralás. Ugyanitt egyetlen ismerős sem azon töpreng, miből s hogyan valósította meg az elért célt, hiszen része volt a folyamatnak is, tudja, milyen erőfeszítések kellettek a kiugró eredményhez.

Jó is lenne úgy élni, hogy bátran elmondhatjuk bánatunkat, sikerünket. Nem kellene rosszalló vagy irigykedő tekintetekkel szembenézni, magyarázatokat adni. Tulajdonképpen lehet, nem is kell, nem számít. Csak rajtunk múlik, hogyan állunk hozzá.