Általában mi, nők sajnáljuk magunkat és egymást, amiatt, hogy mennyi dolgunk van és milyen nehéz összeegyeztetni a munkát, a házimunkát, a gyereknevelést, a társunkra szánt időt és megtalálni az egyensúlyt mindezek között. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a társunknak sem könnyű teljesíteni azt a sok feladatot, amit manapság elvárunk tőle, férjként és családapaként. Nemrég egy magunkat kibeszélős estén a barátnőimmel arra a megállapításra jutottunk, hogy sokkal több mindenben számíthatunk a férjeink támogatására manapság, mint régen a nők, anyáink, nagyanyáink idején. Akkor nem volt ugyanis jellemző, hogy a férfiak segítőkészen részt vettek volna a takarításban, főzésben, pelenkacserében, fürdetésben, házifeladat-készítésben és bármilyen más házimunkában vagy a gyermeknevelés más aspektusaiban. Bizony a szüleink idején a férfinak határozottan a ház körüli munka elvégzése volt a feladata, amíg a nő a benti teendőket látta el és nagyrészt rá hárultak a gyermekneveléssel kapcsolatos feladatok is. Ehhez képest hogy élünk ma­? A jól működő házasságokban, ahol megvan a kellő tisztelet és az egymás iránti elkötelezettség a férfinak is fontos, hogy segítse a társát és kivegye részét a gyerekek körüli teendőkből, az otthoni feladatokból. Sokan vagyunk, akik elmondhatjuk magunkról, hogy munkából hazaérve a férjünk szerető társként érdeklődést mutat irántunk, a gyerekek iránt és mindenben számíthatunk rá. Persze az átfedések fordítva is igazak, ha ezt megteszi egy férfi, akkor a nő is legyen ott mellette amikor segítségre van szüksége a ház körüli munkák elvégzésében. Nálunk a fa elrakása is közös projekt szokott lenni, ahogy a kertészkedés, fametszés és sok más kinti munkálat. Láttam már a szomszédasszonyaimat füvet nyírni és kaput festeni is, ők az ezermesterek, akiktől bármikor tanácsot kérhetek, ha épp meglepném a férjemet. Legyünk egymásnak segítő társai minden területen, így a munka hamarabb megy és közös élménnyé kovácsolódik!