Barack, cseresznye, meggy, eper, ribizli, cukkini, uborka és fűszernövények sokasága van jelen a piacokon és a kertekben ebben az időszakban. Kezdődhet a befőzés, savanyítás, aszalás, szárítás, dunsztolás és erjesztés folyamata: itt az idő, hogy gondoskodjunk a téli készleteinkről.
Míg korábban ez természetes volt, ma már egyáltalán nem az, hiszen télen is vásárolhatunk áfonyát, ribizlit, epret a szupermarketekben, nem kell nélkülöznünk az ízüket jövő nyárig akkor sem, ha nem tettünk el belőlük. Mára kissé megkopott az a fajta tudásunk, ami az éléskamra feltöltését jelenti, sokaknál nincs is ilyen helyiség a lakásban, felváltotta a hatalmas hűtőszekrény, ahol fagyasztással őrzik meg a nyári ízeket télire. Tanfolyamokon, képzéseken néhol tanítják ezeket az ismereteket, amelyek birtokában minden zöldségből-gyümölcsből meg tudunk őrizni valamennyit a téli hónapokra is. Hogy mennyi időnk marad ezekre a munkákra a rohanós hétköznapokban? Tudjuk-e figyelni, mikor melyik gyümölcs érik, mikor kell jelentkezni szedd magad akcióra vagy megvásárolni a piacon? Marad-e időnk a lekvár kavargatására, dunsztolására, a zöldségek pucolására, savanyítására a munkánk és egyéb elfoglaltságaink mellett? Le tudunk-e lassulni, hogy teljesen átadjuk magunkat ennek a tevékenységnek, s be tudjuk-e fejezni időben, anélkül, hogy másnap fáradtan ébrednénk?

S hogy megéri-e, kérdezik sokan. Megéri-e a fáradságot, a (máshonnan ellopott) időt, az anyagi befektetést? Valószínűleg csak akkor, hogyha teljes szívvel tudunk kapcsolódni ehhez a folyamathoz: ha a család szedi le a gyümölcsöt a fáról, ha ez idő alatt együtt tudunk lenni, beszélgetni. Ha a konyhai munkában is van segítségünk, ha meg tudjuk találni az egyensúlyt és a feltöltődést is közben. Mert ha ezek sikerülnek, akkor nemcsak egy üveg lekvár kerül a polcra, hanem élmények, emlékek sokasága is, közösen töltött idő, együtt szerzett tapasztalat, olyan pillanatok, amelyek mindig megmaradnak. Így a szürke téli napokon nemcsak a finom házi ételek ízének megtapasztalása, hanem egy folyamat megkoronázása lesz az étkezés, párosulva a hála érzésével, hogy mindezt megtehettük és továbbadhattuk gyermekeinknek.