Az elmúlt napokban mindenkit az izgatott leginkább, hogy milyenek lesznek az idei érettségi eredmények. Bár nincs a közvetlen környezetemben idén végzett diák, mégis úton-útfélen, ismerősöktől és ismeretlenektől rendre megütötte a fülemet a mondat: hétfőn érkeznek az érettségi eredmények.
És végre eljött az a bizonyos hétfő. Déli tizenkét óra. Amikor felcsendült a déli harangszó, rögtön eszembe jutott, hogy mit éreztem én hat évvel ezelőtt, ugyancsak egy hétfői napon, ugyancsak déli tizenkettőkor, az érettségi eredményekre várva. Egy kávézóban ültünk a barátaimmal, és annyiszor léptünk be és ki az oktatási minisztérium honlapjára, hogy pontban délben lefagyott a rendszer, elsötétült a képernyő és mindenkit kidobott a gép. Mi meg kétségbeesetten telefonálgattunk, hogy hátha valakinek sikerül megnézni, hogy mit alkottunk, milyen tanúbizonyságot tettünk az elmúlt tizenkét évről.
Az idén közzétett eredményekből az olvasható ki, hogy Hargita megyében a székelyudvarhelyi Benedek Elek Pedagógiai Líceum teljesített a legjobban, a megye legmagasabb átmenési arányát produkálták, 98,18 százalékot. Az iskola a közösségi oldalán egy bejegyzést is közzétett, melyben azt taglalják, hogy a tény, miszerint ennyire jól teljesítettek a növendékek, büszkeséggel tölti el az intézmény tanárait és diákjait. És valahol engem is. Hiszen nyolc évig voltam a Benedek Elek Pedagógiai Líceum – ahogy mindenki hívja, Peda – tanulója, ott tanultam meg, hogyan alkotnak szavakat a betűk, mondatokat a szavak, majd később azt is, hogy ne különálló „fiókokként” gondoljak a különböző tantárgyakra, inkább igyekezzek összekapcsolni őket, például az irodalmat a történelemmel, és ez mind a mai napig sokszor van segítségemre. Én is ott érettségiztem, abban az évben is rendkívül magas volt a sikeresen vizsgázók aránya, az osztályunk, mely csupa lányokból állt, száz százalékon teljesített. Az idei végzős osztályok tanulói között sok ismerős arcot láttam, és büszke vagyok rájuk, hogy nem csak a csínytevésekben, de a kiváló tanulmányi eredmények szerzésében is nyomdokainkba léptek. A Peda mindannyiunkat megtanított arra, amivel az általános iskolai tanító nénim búcsúzott tőlünk: figyeld szavaidat, tettekké válnak. Figyeld tetteidet, szokássá válnak. Figyeld szokásaidat, jellemeddé válnak.