A vérünkből szívesen táplálkozó rovarok serege minden nyáron felvértezi magát az ellen, hogy légycsapókat, teniszütőszerű rovarelhárító kütyüket, szúnyog‑, kullancs‑ és bolhariasztók zömét latba vetve se tudjuk felvenni ellenük a harcot. Valahol vigasztaló, hogy nem csak én látom thermopülai kimenetelűnek ezt a minden évben visszatérő csatát, csakhogy a csípések okozta viszketés és a sokszor elviselhetetlenné váló zümmögés nem engedi meg az okvetetlenkedő kárörvendést sem. Hiszen ha az egész figyelmünk arra fordítjuk, hogy minden szúnyogháló és rés megfelelően be legyen csukva‑zárva, sem tudjuk elérni, hogy a szúnyog, vagy egy, a családi titkainkba beavatkozó légy ne trónoljon be diadalittasan az intim szféránkba. Így az az álomkép, hogy büszke tekintettel nézel át a még mindig hadonászó, dühtől és tehetetlenségtől elvörösödött szomszédra, miközben te úgymond „megoldottad a keleti kérdést” – pillanatok alatt elillan. Mert mi máson járna a rovarok esze, mint azon, hogy megvárják míg elbízod magad, kibontsd a jól megérdemelt italod – mint egy hősies és dicső viking, ha csatát nyert. A következő csípés után pedig méltán érezhetjük úgy, hogy „nincs a teremtésben vesztes, csak én”.

Gyakran emlegetik, hogy a rugalmasság és az elfogadás egy nagyon fontos mérföldkő, amit minden egészséges kapcsolatban meg kell lépni. Lehet, hogy a megoldás ténylegesen abban rejlik, hogy bele kell törődni a rovarcsípések özönébe. De amikor a család minden tagját kikezdik a „tücsöklakodalom vendégei”, ember legyen a talpán, aki mindezt lótuszülésben, megbékélve végig tudja tétlenül asszisztálni. Megerősített forrásból tudom, hogy sem az útlevéllel behozott kaméleonok, sem a muskátlik helyére telepített húsevő növények nem garantálják a rovarok lakásból való kiszorítását – ez ugye újabb rossz hír. Az arcátlan darazsakról pedig nem is beszéltem. Pedig a fullánkjukat is az ember bőrében hagynák egy falat császárszalonnáért, ha megpróbálnád feltenni azt a grillre. De ha már mindent körbeültettünk bazsalikommal és levendulával, leellenőriztük, hogy jól zárnak a hálók és farkaséhes Vénusz‑légycsapókkal fegyvereztük fel a lakást, méltó ellenfélként megtisztelhetnének azzal, hogy kibontott italunkba nem másznak bele. De mégis megteszik.