Ha racionális és sarkítottan nevezve materialista szempontból tekintünk az előttünk álló évre, kétség sem fér hozzá, hogy a talpunk alatt fokozatosan hevülő lavórban felforrt a víz. Farkasszemet kell néznünk számtalan olyan nehézséggel, ami a pénztárcát, a társas kapcsolatokat vagy a különféle érdekek mentén kötött paktumokat teszi próbára, de elsősorban az emberséget. Bár a jelenleg elénk tornyosuló politikai helyzet szemlátomást privilégiumot hozott a kisebbségi érdekképviseletnek, talán a rózsaszín felhős kaliforniai álom sosem volt ennyire törékeny. Ahogy a pödört bajszú porondmester mondaná: No komám, innen lehet nagyot esni. A letelt év bebizonyította, hogy bár nincs új a nap alatt, az értékvesztett társadalom újra és újra meg tudja lebegtetni büdös leheletét a populizmussal csillogóra suvickolt aranyfoga mögül. A lehelet pedig lehet más szagú, de olyan veszélyeket sodor magával, ami Sánta Ferenc és Szathmári Sándor írásaiban igencsak szép és megható módon vannak ábrázolva, ám jobb szeretném ott újraolvasni azokat, mint átélni a közeljövőben.

A veszély pedig egyre közelebbivé és valódibbá válik, hiszen a politikai szerepvállalások tálcáját tekintve jelentősen megnőtt a támadási felület az irányunkban. Ezt pedig csak fokozza, hogy ingerültsége miatt a társadalom könnyen megvezethető és befolyásolható, ha pedig van közös ellenség, a tömegpszichózis elve alapján két ellentétes nézeteket valló csoport is összefoghat a harmadik ellen. Kiváló példa erre a koalícióalakítás csorba folyamata, vagy az elnökválasztás levezénylése, ami Decebalt meghazudtoló módon dőlt a saját kardjába. Elég egy dezinformáció, egy rosszul összeállított szenátori eskü, vagy egyéb olyan kajla huncutságok, hogy a milliárd sebből vérző pénzügyi minisztériumot kisebbségi elöljáró vezesse, miután a többségi vezetés reformerei földbe állították azt. A kérdés nem az, hogy tévedések bekövetkezhetnek-e, hiszen aki dolgozik, megesik, hogy hibát is ejt. Sokkal inkább az, hogy a meghozott döntéseket miként fogja a kisebbségi vezetés ellen felhasználni a többség és a média, és hogy mindezzel mit fog kezdeni az a kiábrándult és ingerült „meghatározó tömeg”, ami két hónappal ezelőtt majdnem diktátort választott magának. Nagy felelősség, feladat és teher, hogy felvegyük a harcot az ellen, amit Nádas Péter úgy jellemez, hogy „jót tesz a vérnyomásnak és a zsírokkal kipárnázott, alkohollal elzsongított idegrendszernek is”. Kitartást és erőt kívánok, hogy az új évben felvegyük a harcot korunk ellenségével: a bárgyúsággal.