Addig, amíg az unokáknak kicsi gereblye és villa kell, nincs nagy baj – állapítottuk meg anyukámmal, amikor óvodáskorú kisfiamnak és az unokatestvérének odaadta a számukra csináltatott fagereblyéket, amelyekre már régen áhítoztak.
Történt ugyanis, hogy nagymamánál a két gyermeket az udvaron található homokozó, hinta, pedálos traktor, felfújható medence, vízipisztoly és egyéb hasonló játékok mellett a nyári időszakban rendszerint a csűrbe kell hátrakísérjük és ott felügyeljük őket, mert ott a legizgalmasabb a játék: a csűrközire levetett szénát gereblyézik össze – helyesebben szanaszét –, hogy aztán a villával új kupacokba rakják, és mindezt végtelenített üzemmódban. Ha ehhez nincs kézügyben elég takarmány, arra is ráveszik a nagyapjukat – jó, nem mindig, a jóból is megárt a sok –, hogy felmásszon a hiúba és levessen egy-két villa szénát, hogy ahogy a gyermekek mondják, kis buglyákat – valójában kupacokat – rakjanak belőle, és a szénásszekérnek előléptetett talicskát meghordják vele. A két fiú saját szerszámok hiányában eddig a felnőttek takaráshoz használt eszközei­vel manőverezett a fagerendákból épült beálló közepén, mint egy-egy törpe az óriások szerszámaival: forogtak körbe, nehéz volt a vasvilla, de így is emelték, rakták a szénát és dolgoztak, ahogyan azt a nagyapjuktól látták. 

Egy ideje mondogatták hát nagyiék, hogy kis villa és gereblye kellene a fiúknak, de a faluban már nem él az az ügyes kezű faragó, aki annak idején sok gyermeket megörvendeztetett a kicsiknek készített faszerszámaival. Nekem is ő készítette annak idején a villácskámat, bár én, ellentétben a fiammal és az unokatestvérével, jobban örültem a felfújható medencének, ami a magyarországi rokonoknál töltött nyaralások idején elmarathatatlan volt, a hasadásig érett görögdinnyével és csemegekukoricával együtt, amit az utcából összecsődült gyermekekkel közösen a medencében ülve majszoltunk el. 
Édesanyám végül egy gyimesi mesterembertől szerzett kicsi fagereblyéket a fiúknak – sajnos villát már nem készít az illető, de látva az örömüket, úgy döntöttünk, futunk még egy kört, és csak találunk valakit, aki azt is elkészíti nekik, hogy biztonságosan és az alkatukhoz illő szerszámokkal legyenek kis gazdaemberek, amíg még örömüket lelik benne.