Így szól a találós kérdés: Húzd meg, ereszd meg. Mi az? Nem más, mint a fűrész. A hétköznapjainkban és a különböző kapcsolatainkban gyakran tapasztaljuk a húzd meg, ereszd meg helyzeteket, vagyis feszegetjük a saját határainkat és a másokét. Számomra, de szerintem még sokaknak szinte mindig kérdés, hogy miben, hol van az egészséges határ. 
Vegyünk csak egy hétköznapi példát. Mondjuk, a kukásautó hetente elviszi a szemetet a porták elől, de minden egyes alkalommal melléborítja a szemetet, így valamennyi az utcán marad. Egyszer-kétszer nyilván összegyűjti azt a kuka tulajdonosa, de kérdés, hogy ha az eset rendszeres, és úgymond a köztisztasági vállalat munkatársa helyett végzi el a feladat egy részét, akkor jogos-e, ha egyszer csak jelzi, hogy ennek legyen vége, vagy csendes cselekvőként minden egyes alkalommal végezze a finiszmunkát úgy, hogy közben ő maga is elkésik, és ezáltal borul az aznapra betervezett teendők sora. Ugyancsak kérdés, hogy hol a határ, mi az, amit megenged egy türelmetlen orvosnak, bolti eladónak, titkárnőnek vagy éppen politikusnak. Mindenkinek lehetnek rossz napjai, hiszen lehet, hogy az illető úgy érkezik a munkahelyére, hogy összeveszett a feleségével, férjével, beteg a gyermeke, elveszítette a pénztárcáját vagy az autókulcsot. Ilyenkor természetesen ingerült, amit el lehet nézni, de talán nem árt tudatos fellépéssel és jelenléttel közelíteni hozzá. Nemcsak az ilyen helyzetekben, hanem máskor is.
Nem azt akarom mondani, hogy legyünk fafejűek, de kellő határozottsággal bárkinek jelezhetjük, hogy nem vagyunk a lábtörlői. Védenünk kell magunkat, mert a nagybetűs nem kímél. Bizonyára azt is tapasztaljuk ebben a zűrzavaros világban, hogy az sem mindegy, milyen a hozzáállásunk az élethez, a hétköznapi gondokhoz. Ha folyton nyavalygunk, egy idő után biztos, hogy utolér bennünket a kiégés, rosszabb esetben a depresszió. Viszont ha kihívásként tekintünk az embert és idegrendszert próbáló feladatokra, illetve viccelődünk, bolondozunk, használjuk az egészséges öniróniát, hiszünk magunkban, a Gondviselésben, a terheket is könnyebben hurcoljuk. 
Gyökössy Endre mondása motoszkál a fejemben, gondolkodjunk el rajta: „Árnyék mögött fény ragyog, /Nagyobb mögött még nagyobb, /S amire nézek, az vagyok.”