Mindennapi vészhelyzetek
Egész nyáron kínlódás volt a közlekedés az általam leggyakrabban használt útszakaszon kicsiny városkámban. Feltört járda, út, tele munkagépekkel, melyekről azt sem tudtam eldönteni sokszor, éppen tolatnak vagy előremennek. Sokat bosszankodtam, hiszen az otthonom s a mindennapi célállomásom között kénytelen voltam végig- és átjárni a teljes felújításon áteső sugárutat. Sokszor intettem magam türelemre, gondoltam, hogy jó lesz az eredmény, megéri eltűrni a nyomorúságot.
Aztán egyszer csak - jó későre, bőven az elképzeltek után – tél lett, hideggel. Az utolsó minutumokban, sokak által kétkedve figyelve még az utolsó aszfaltréteg is elterült a úton, néhol a bicikilisávon is, a járdának szánt térkő is a helyére került többnyire.
Hát erre vártunk, mondhatnánk, hogy hip, hip, hurrá! De nem mondjuk. Akik ezt az útszakaszt használjuk nap mint nap, s azok is, akik csak néhanapján, újabb aggállyal nézünk szembe: nincs ahol átkelni a friss fekete aszfalton. A sugárút pedig nem véletlenül nagy forgalmú: egyik oldalán egy teljes lakónegyed, másik oldalán az áruházak állnak. Élelmiszer, ruhaneműk, háztartási cikkek érhetők el pillanatok alatt. Azaz voltak. Most az út egyik oldalán sóvárogva áll a gyalogos, várva, hogy egyik irányból se érkezzen autó, vagy valamelyik sofőr megsajnálja s átengedje. Mert nincs átjáró kijelölve, egyetlenegy sem, a vasútállomástól egészen a központi körforgalomig, mintegy három kilométernyi szakaszon.
Nemcsak az átjárók, de minden forgalmi jelzés hiányzik ezen a szakaszon. A Szent István téri körforgalomál az oldalsó, Tűzoltó utcai kijáratoknál sikerült kitenni az átjárókat jelző táblákat, ott nincs is probléma, látják a sofőrök, látják a gyalogosok is, gördülékenyen zajlik minden. Na de a másik két irányban minden jelzés hiányzik. Az új, sima aszfalt pedig mintha direkt ösztönzés lenne a gyorshajtásra a sofőröknek, meg is értem, tényleg nem ehhez voltak szokva.
Máshol az elmúlt napokban közlekedési táblákat szereltek, télen azt is lehet. Itt, Gyergyószentmiklóson meg kellett várni, míg a gyalogosok zsebe bánta, hogy nem tudták, melyek az új szabályok. Öröm az ürömben, hogy legalább már ígéret van a helyzet rendezésére.