A hazai magyar sajtót különösen nem hozta lázba, a román médiát viszont igen a Tanulók Országos Szövetségének felvetése: meg kéne szüntetni azt az ósdi gyakorlatot, hogy a tanárok és diákok külön bejáratokon léphetnek be az iskolákba. December óta megy a vita, megszólalt már maga a tanügyminiszter, de az Országos Diszkriminációellenes Tanács is. Asztalos Csaba elnök szerint nincs itt semmi diszkrimináció, egyébként is újra meg kell erősíteni a pedagógusok társadalmi státuszát, mert jó értelemben vett autoritásra szükség van ahhoz, hogy rendben működjenek a tanintézetek. A külön bejárat egyfajta tiszteletet is jelképez, ami a pedagógusoknak jár.

A tanulók érvei szerint a régi felfogás maradványa a tanári bejárat, tanári lépcső, akárcsak a dobogón a katedra, mind-mind az alá-fölé rendeltséget szimbolizálják, azt, hogy nem egyenrangú felek osztoznak a tereken, ahol a korszerű felfogás szerint egy együttműködésen, kölcsönös tiszteleten alapuló tevékenység kellene megvalósuljon. Felvetésük nagy felháborodást váltott ki a többség részéről, ami jól mutatja, hogy mennyire irtózunk az új szelektől. Annyira, hogy a felnőttek jó része még belegondolni sem hajlandó, hogy miről is szól ez az egész. A poroszos, tekintélyorientált oktatásszervezés úgy beleivódott kelet-közép-európai lelkületünkbe, annyira ez a „normális”, hogy azt hisszük, bármi, ami más, alapjaiban bontaná meg a rendet. Nemcsak a régi iskolaépületeknek, de sok újabbnak is olyan a kialakítása, hogy szétválasztja a feleket, akik csak az órán találkoznak. A találkozás meg olyan, amilyen, a kapcsolódás egymáshoz legtöbbször nem történik meg… Még a tanítással kapcsolatos kifejezéseink is mennyire árulkodók: a tanár LEad, FELkérdez, számonkér, követel. A mai diáknak meg ebből elege van, jó esetben más megoldásokat kezdeményez azért, hogy változzon valami, vagy pedig dacol, lázad, beleszokik vagy egyszerűen unja az egészet.
Egy szakszervezeti vezető szerint a tanulók ezzel átléptek bizonyos határokat, és egyébként is, a közös bejárat önmagában nem jelentene modernizációt. Tényleg nem. Viszont lehetne egy gesztus, hogy van a felnőtt-társadalomban akarat az oktatási rendszer átalakítására, hogy egyáltalán mer felülvizsgálni olyan régi elveket, amelyek létjogosultsága, szellemisége ma már akár meg is kérdőjelezhető.