Már a kerékpározás sem a régi
Gyermekkoromban imádtam biciklizni. Az utcában mindenkinek megvolt a saját bringája, alkalomadtán csapatokba verődve bicajoztunk keresztbe-kasul, sebességi és ügyességi versenyeket szerveztünk. Ha a szüleim elszalasztottak valamilyen távolabbi helyre, boltba vagy a postára, mindig az olívazöld, kopottas Ukrajnámra pattantam, a kormányon lengett a szatyor, esetleg a csomagtartón, a rugós leszorító alatt pihent. És tekertem, mint egy őrült. Egy élmény volt.
Ma már ritkán szállok bringára, fárasztónak érzem, mondhatni kiöregedtem belőle, ha úgy tetszik, elkényelmesedtem. Meg aztán valahogy más lett a kerékpározás íze is. Erőszakos zöld propagandává vált, a kerékpárutak kiépítése pedig politikai programmá. De csak a látszat kedvéért, mert az önkormányzatok továbbra is amolyan kötelezően kipipálandó elemként tekintenek a kerékpározásra, igazából ők sem gondolják komolyan, és az ökológiai szálat is csak azért viszik a sztoriba, mert akkor dől a pénz a fejlesztésekre.
Az erőltetett, idealizált kerékpáros lobbi tevékenysége bizonyos politikai körökben a közbeszéd-tematizálás egyik fő eleme lett az egészségügy–oktatás–genderpropaganda–klímaváltozás mellett. Már a csapból is az folyik, hogy milyen menő dolog a bringázás, hogy megalkuvást nem ismerve kell róni az utakat, munkába is két keréken kell járni, mert az olyan nyugatos, haladó, európai. A lobbi célja elhitetni a köztudatban, hogy az autósok a gonoszok, élhetetlenné teszik a világot, megölik a bolygót. A kerékpárosok ugyanakkor a szentek, és nekik kéne diktálni, hogy mi és hogy legyen. És hogy a kerékpározás fejlesztése simán mehet az autósok kárára.
Nem vitás, hogy kifogástalan egészségi állapotban, megfelelő terep- és időjárási viszonyok közepette a kerékpározás sok szempontból előnyös, hasznos közlekedési jármű, szezonálisan remek szabadidős, kikapcsolódási, egészségmegőrző eszköz. De bármennyire is idealizálják, nem lehet univerzális alternatívája az autónak. Ráadásul butaság szembemenni a számos más iparágat is kiszolgáló gépjárműiparral, amely 10-15 százalékkal járul hozzá egy-egy ország GDP-jéhez.
Ne hagyjuk, hogy a kerékpározás elveszítse azt a közösségi élményt, amit a barátokkal, családdal való közös biciklizést jelent.