A különböző navigációs rendszerek, közlekedéssegítő alkalmazások korában képtelenség eltévedni egy nagyvárosban, ahol ráadásul az anyanyelvemen szólnak hozzám a különböző információs táblák is – gondoltam, de tévedtem. Bár nem az egyáltalán nem tudom hol vagyok típusú eltévedésben volt részem, akadt néhány perc azon a délutánon, amikor úgy éreztem, inkább feladom és hazamegyek. 
Budapest egyik eldugott szegletébe kellett eljutnom, néhány könyvet hazahozni kedves ismerősömnek, s bár a családom inkább lebeszélt volna a 4-5 átszállással járó, kánikulában teljesítendő feladatról, én kifejezetten örültem a szabad délutánnak, amikor kedvemre csatangolhatok. Vonaljegyekkel és közlekedést segítő alkalmazással felszerelkezve indultam el, de csak mértékkel használva az utóbbit, hogy megtudjam, milyen járműre kell felszállnom, hol kell átszállnom a másikra. Azt már nem szerettem volna, hogy a GPS vezessen az orromtól fogva, inkább a szeretett város hangulatát, délutáni nyüzsgését akartam megőrizni magamban.

Az út hosszú és izzasztó volt, és amikor nem találtam a buszt, amelyikre fel kellett volna szállnom, az ellenőrök készségesen siettek a segítségemre. Majd amikor már azt hittem, perceken belül megérkezek, kiderült, hogy az ismerősöm nem ott vár rám, ahová én mentem, hanem a hosszú utca másik végén lévő megállóban. Így telefonos segítséggel, az ellenőrök hathatós közreműködésével jártam meg magam Budapest egyik szegletétől a másikig, hogy a könyvcsomagot átvegyem. Sokadszorra is megtapasztaltam, milyen érzés segítséget kérni, szóba állni ismeretlenekkel, figyelni a nyüzsgő nagyváros életét, egy-egy arcot fürkészve azon gondolkodni, hová tart és mire gondol a másik.
Az utazás – legyen rövid vagy hosszú ideig tartó – mindig önmagunkhoz nyújt kapcsolódási lehetőséget. Ahogy figyeljük a környezetünket, és valamilyen módon választ adunk a minket érő ingerekre – ezek a reakciók saját magunkhoz nyitnak utat, és adnak lehetőséget, hogy elgondolkodjunk a világgal való viszonyunkról. Látjuk-e a szépet, vagy csak az akadályokra figyelünk, keressük-e az ingereket, vagy inkább minél egyszerűbben szeretnénk megúszni az egészet? Apró jelzések, amelyek segítenek újragondolni, továbblépni, megismerni.