Kevés az a gyermekcsoport, osztály, közösség, ahol időnként ne ütné fel a fejét a kortárs bántalmazás. Köz­ponti téma mostanában a bullyingnak nevezett jelenség, előadásokon, szülőértekezleteken, pedagógusképzéseken, cikkekben gyakran téma, hogy mit lehet kezdeni vele, és mit okozhat a bántás az áldozatokban. Jóval ritkábban esik szó arról, hogyan is „születik”, honnan jön a bántalmazó.
Hát, kérem, a bántalmazó gyermek mindig otthon „készül”. A bántalmazó gyermeket nagy valószínűséggel szintén bántják valakik. Vagy elhanyagolják. Vagy otthagyta az anyukája/apukája, és nagyon haragszik a világra. Vagy csak egyszerűen olyan családban nevelkedik, ahol gyakran bántanak szóval, tettel másokat (szülők egymást, szomszédot, kollégát, rokont stb.), ahol azt a stratégiát szívja magába, hogy a legjobb védekezés a bántás. Ez utóbbi esetben otthonról úgy indul el, hogy más módszert nem is ismer önmaga megóvására, és mielőtt bárki kikezdhetne vele, megelőzi azzal, hogy ő lesz az, akitől félni kell.

Elég csak hallgatni a felnőtteket, vagy beleolvasni a közösségi oldalakon a hozzászólásokba, hogy kirajzolódjon a kép: kicsi kutya nagytól tanul. Vegyük például a csúfolkodást, a gúnynevek igencsak elterjedt használatát. Migrik, ukrik és libbantak, de ott van Bidé, Zselé, a bakszász és valamilyen csótány, szóval a felnőttek hihetetlen kreativitásról tesznek tanúbizonyságot abban, hogyan kell csúfnévvel illetni valakit. Gondolom, az ötletesnek vélt gúnyneveket a gyermek előtti beszélgetésekben is használják, aztán az oviban, suliban csodálkozhatunk, hogy Marciból hogyan lesz Marcipán, a kissé testes Bálintból pedig Bálna…
Pedagógus legyen a talpán, aki meg tudja szakítani a verbális (és egyéb) bántalmazás körét. Ha otthon könnyen elszalad a keze a szülőnek, ha a gyermek azt hallja, üss vissza, ha bántanak, ha gyakran röpködnek fájó minősítések a családban (nem vagy normális, hülye vagy, idióta, idétlen, szerencsétlen) akkor ezek a megélések, minták is „bekerülnek” a gyermek hátizsákjába, amivel közösségbe megy. És ezek mentén próbál helyet, rangot szerezni a csoportban. Ha lehet, elég biztonságosat. 
Hogy lehetne másképp is? Valóban, viszont akkor egyszer nézzünk körül családi körben, vajon nem nálunk van-e épp „kikelőben” egy újabb kis zaklató.