Litvániában reggel tíz óra előtt nem lehet alkoholos italokat venni, még üzletből sem. Egy ismerősöm mesélte, aki a Litvánia – Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzés kedvéért utazott el olyan messzire. Méltatlankodott is egy sort: „Hogy lehet ilyen szörnyű elnyomásban élni?” Van némi igaza. Elvégre nálunk az emberi szabadságjogok ennyire durva korlátozása több mint három évtizede elképzelhetetlen. Szokás ilyenkor idézni Bohumil Hrabal cseh írót, aki állítólag azt mondta: Közép-Európában nem érdemes kijózanodni.

Viccet félretéve az indokolja inkább ismerősöm méltatlankodását, hogy a litvánok földjén nem működik az itthon megszokott, kényelmes ügyintézés. Mert, valljuk be, hacsak nem vagyunk megrögzött lokálpatrióták, és tisztában vagyunk a honi létezés minden nyűgével, bajával, csak egy oka lehet annak, hogy nem emigrálunk azonnal. A kényelem. Bizony. Ölthet bármekkora méretet a korrupció, elszállhatnak az élelmiszerárak, parkolhatnak összevissza az emberek, bosszanthat a szomszéd ütvefúrója, de mégis inkább maradunk itthon, mert itt kényelmesebb. Ezt a rengeteg bosszantó dolgot ugyanis tökéletesen ismerjük, fel vagyunk rá készülve, és ebben a környezetben még a viszonylag váratlan helyezeteket is kezelni tudjuk valahogy. Legalábbis sokkal könnyebben, mint mondjuk bárhol külföldön, ahol minden idegen és nincs semmilyen kapaszkodónk, ami segítene könnyebben boldogulni.
Ezzel nyilván nem azt akarom mondani, hogy gyakoroljunk önkritikát és érezzünk bűntudatot amiatt, hogy szeretjük a kényelmet. Ellenkezőleg. A kényelem, a megszokottság szeretete nem bűn. Alkalmanként persze lehet kontraproduktív, és hátráltathat bennünket céljaink elérésében, de attól még teljesen természetes velejárója az emberi természetnek. A kényelmet szerető ember ugyanis garantáltan nem fog ha kell, ha nem hőzöngeni, nem veri szájon a kocsmában a csapost, nem üti agyon a meccset elcsaló bírót, akkor sem, ha felháborodása jogos. 
A kényelem szeretete ugyanis lustaságból fakad, de nem hinném, hogy ezt szégyellnünk kellene. A lustaságra ugyanis (egészséges mértékben) legalább akkora szükségünk van, mint a tenni akarásra. A kényelmes ember ugyanis soha nem lesz törtető és eszébe nem jutna terrorcselekményeket elkövetni. A kényelmes emberek jelentik a béke garanciáját. Megtanulhatnánk értékelni.