Számos változatban hallottam már azt az igencsak népszerű közmondást, mely szerint a szomszéd rétje, kertje vagy fűje mindig zöldebb. A minap is kibukott az egyik ismerősömből a hangzatos frázis – mintegy megnyugtatásként válaszolta ezt az aktuális panaszáradatomra. Ekkor tűnődtem el azon, hogy milyen emberi alapérzésben gyökerezik az a meglátásunk, hogy a mások helyzete többnyire jobb, mint a magunké. Az irigység univerzális érzés, a világ minden pontján jelen van, mindannyian tapasztaltuk már, s mégis oly nehéz bevallani, hogy igen, irigylem a másét… Nálam van egy belső mechanizmus, ami az irigységet a szégyennel köti össze. A felvállalása nehezen megy, mert nem szeretném magam olyan helyzetbe helyezni, ami kevesebbnek mutat engem, mint a másik embert. Kissé tehetetlenül álltam a beszélgetőpartnerem előtt, mert nem éreztem úgy, hogy másnak van valamije, ami az én boldogságomhoz is elengedhetetlen lenne. Rossz passzban voltam, ráadásul az elhangzottak után elkezdtem összehasonlítani magam másokkal. Kinek jó ez? Nekem egyáltalán nem kellemes arra a következtetésre jutni, hogy legjobb lenne életet cserélni a szomszédommal. Ez a közmondás lehúz a mocsárba, s tudjuk, az milyen: akármennyire próbálsz kimászni belőle, folyton lehúz a kisebbrendűség érzése, hogy nem vagy olyan sikeres, mint a másik ember. Plusz az irigység a főbűnök egyike. Káin és Ábel történetének tragédiája. Az ókori görög mitológia förtelme, amely számtalan konfliktust okozott az istenek és emberek kapcsolatában. A mai társadalom pedig az irigység melegágya – a közösségi médiában karnyújtásnyira vannak az irigylésre méltó, fényűző egzisztenciák. 
Nem akarom magam rosszul érezni. Inkább senkivel nem akarok cserélni. Az ellen nem tehetek semmit, hogy néha irigységet érezzek, de oda tudok figyelni arra, hogy miből fakad a létkörülményeimmel kapcsolatos bizonytalanság. Ha a javamra fordítom, az irigység iránymutató lesz a vágyaim elérésében. Az ember sokszor irigyli a másét, mert jóval szebbnek, jobbnak látszik az, ami nem a miénk. De sokkal közelebb áll az igazsághoz az, hogy az a rét, kert vagy fű zöldebb a többinél, amelyiket rendszeresen megöntözik.