Egy kedves ismerős nyomán kezdték sokan viccesen Ha­llám­falvának becézni Székelyudvarhelyt. Már nem teljesen emlékszem, hogy miből pattant ki az ötlet, azt viszont gyakran megélem, hogy van benne valami.
Amikor lát, hall valami újat az egyszeri udvarhelyi, majdnem biztos, hogy azt fogja mondani, hogy „na hallám”. Ez nem egy teljesen nyílt kíváncsiság, bár van benne érdeklődés, de valami olyasmi is, hogy engem aztán ne hülyítsetek, akármit én nem hiszek el, és akármitől nem fogok hasra esni sem. Egy kicsit olyan rátarti viszonyulás ez a „na hallám”. Amikor valakinek van egy ötlete, meghirdet egy versenyt, egy koncertet, egy programot, van egy terve, ami újszerű, az egyszeri udvarhelyi akkor is azt fogja mondani, hogy „jó-jó, na, egyszer hallám, milyen lesz”. Ez is egy finomvegyes hozzáállás, olyan drukkolunk is egy kicsit, meg nem is, biztatjuk is egy kicsit, de annyira azért nem, nehogy elbízza magát a kezdeményező. 

Az egyszeri udvarhelyi igazából irtózik az újtól, a változástól, minden jól van, ahogy van, jobb úgyse lesz, nem igazán érti, hogy miért tepernek egyesek és miért nem ülnek nyugton, vagy miért nem húzzák meg magukat. Ha új ember kerül be egy munkahelyre, akkor is azt mondja az egyszeri udvarhelyi, ha munkatárs: „na hallám, mit tudsz”. Vagy: „na hallám, tudod egyáltalán, hogy itt mitől döglik a légy”? Mintha három lépés távolságról nézné embertársát, aki próbál ügyeskedni és bizonyítani, figyeli, segíteni nem segít, mert hát neki sem segített senki, amikor újonc volt. Hallám, mire megy magától – mormogja magában.
Az egyszeri udvarhelyi a szkepticizmus bajnoka. 
A hallám mellett kedvenc szavai még a „hátjójóde” és az „úgyse”. Az egyszeri udvarhelyi kételkedik. Hitetlenkedik. Nem hisz ő már el semmit csak úgy, senkinek. Hallámfalva lakóit meggyőzni valamiről tehát nem egy könnyű feladat.
Szuperválasztási év az idei, Hallámfalván, akarom írni, Székelyudvarhelyen még előválasztást is tartanak. Na, hadd lám, azaz jó udvarhelyiesen hallám, hogyan sikerül kimozdítani hallámfalviakat a fotelből, a megszokottból, az otthonaikból, rávenni őket minél nagyobb számban, hogy szóljanak bele a jövőjükbe? Hadd lám, azaz hallám, kik lesznek azok, akik a rezignáltság falán a legnagyobb repedést tudják kihasítani?