Beszéljen a lányával, mielőtt a szépségipar beszél vele. Ezzel a szlogennel igyekezett néhány évvel ezelőtt egy amerikai testápolómárka felhívni a figyelmet a tudatos szépségápolás fontosságára, valamint az egyre változó szépségtrendek, a különböző plasztikai beavatkozások veszélyeire is. Véleményem szerint igen nagy sikerrel. Reklámban is felvonultatott tabletták, szurkálások, vagdosások, festések, egyes testrészek feltöltése, a feszesebb-simább-vékonyabb-fiatalabb jelzőkkel való dobálózás mind olyan dolgok, melyekkel valóban naponta találkozunk, elég televízió vagy internet közelében lenni.

Nem is beszélve a szépítő, vékonyító, csinosító, szem- és szájnagyító filterekről, melyekkel rommá szerkesztik fényképeiket a tartalomgyártók. Persze legtöbbünk számára ismert, hogy ez általában csupán csalás és ámítás, senki nem úgy néz ki az utcán sétálva, mint ezeken a fotókon, mégis elgondolkoztam, hogy milyen hatással van (vagy lehet) ez a gyermekekre, tizenévesekre. Tudom, tudom, lerágott csont, mind tudjuk, hogy a fiatalok számára fölöttébb káros a fals képet mutató közszereplők követése, hogy azt gondolhatják, velük van baj, ha nem negyvenkilósok, ha nincs darázsderekuk, ha nem hibátlan a bőrük vagy nem tökéletes az életük. Meg persze ott vannak „a természetes szépség számít”, meg „a szépség belülről fakad” közhelyek, melyekről sokan gondolják, hogy azoknak a mantrája, akik nem születtek tökéletes alkattal, arccal és bőrrel.
De a reklám kapcsán valójában azon merengtem el, hogy vajon én vagyok fordítva bekötve, ha soha nem érdekeltek az efféle divathóbortok? Vagy a szüleim „beszéltek velem”, mielőtt azt a szépségipar vagy a közösségi média megtette volna? Nem vagyok szülő, nem tudom, hogyan kell jól csinálni a nevelés-dolgot, de ismerek sok gyermeket és szülőt, és úgy vélem, aki rendszeresen, őszintén, tisztán kommunikál a gyermekével, és jó kapcsolatot alakít ki vele, tud hatni rá. Akiben bízik a gyermek (meg igazából a felnőtt is), arra hallgat, annak ad a szavára. Ha bizalmi viszony van a szülő és utódja között, nem kell féltenie a tévútra téréstől, a rossz társaságoktól, a csúnya, gonosz közösségi médiától vagy épp a szépségipar lángnyelvétől. A kulcs csupán az őszinte kommunikáció.