Az év végi/eleji pihenőt követően, a munka újrakezdésével egykettőre meg kellett állapítanom: iszonyatosan munkás év következik mindenkinek, aki az írott vagy elektronikus sajtóban dolgozik. Habár a – helyi szinten – igazán fontos választások az év utolsó negyedében esedékesek, a szelüket már jó ideje érezzük mindannyian egyre-másra. Egyre több az avatási ünnepség, a szalagvágás, átadás, néhol félkész munkálatokhoz hívják ünnepelni s az élményt továbbadni a tollforgatókat.
Sokan vagyunk a szakmában, s sokfélék. Van, aki attól lelkes, hogy láthat két kilométernyi új aszfaltot, másikunk attól, ha az új aszfalton egyetlen forgalmi jelzés sincs. Egyén- és helyzetfüggő, hogy ki mit domborít ki egy adott eseményből. A java csak ezután jön: mindegy, mit lát s mit közvetít a sajtós, a közösség rajta vezeti le a sokévnyi elégedetlenséget. Eddig nem látta? Eddig ilyen se volt... S az elmúlt harminc évben mások többet tettek? Miért, ezután jobb lesz? A kedvencem: biztos lefizették... Mert rokona, hallottuk... Persze, ez új, de a jó nem ilyen... 

A pluszköltségeket ki tette zsebre? 
Ember legyen a talpán, aki minden kérdésre valódi választ tud nyújtani ebben az évben. Mert igazi válaszokat kapni lesz a legnehezebb, úgy vélem. Gazdagon kommentált, jól megtervezett csinnadrattákat, szűkszavúan kezelt kellemetlenségeket vizionálok az előttünk álló hónapokra.
Sokféle vélemény, sokféle megrögzött igazság ideje következik, ezeket kell úgy hadrendbe állítanunk, hogy olvasóink, nézőink – végső soron a választók – dönteni tudjanak. Közben a szavahihetőségünk sem csorbulhat, hiába mondja egyik-másik közszereplésre készülő, hogy zöld az ég, nekünk be kell bizonyítani, hogy a felhők fölött bizony kék az ég alja. 
Nekünk, akiknek ebben a hadjáratban részt kell vennünk – bár senki sem kényszerít, de otthon kenyér kell –, csupán annyi teendőnk marad: maradjunk meg hitelesnek, s tudjunk reggelente felemelt fővel belenézni a tükörbe. Hiszen a választások után is van, sőt, akkor van igazán élet és tennivaló.