Hosszú ideje tervezem, hogy beiktatok egy semmittevős napot, amikor nem érdekel az idő múlása, sem a mosatlan edények vagy az elmulasztott tennivalók. Mivelhogy évek óta nem jött össze, ráeszméltem, hogy ez valószínűleg nem tervezés, sokkal inkább elhatározás kérdése. Vagy sokat kell gyakorolni, hogy igazán működjön. 
Azok a napok, amikor be van osztva minden perc, nemcsak fárasztók, hanem szellemileg és lelkileg is próbára tesznek. Annyi inger ér, hogy összegezni sem tudom este, mi minden történt velem, aztán álmok formájában gondolom végig a napot és csodálkozom, hogy reggel fáradtan ébredek. A mókuskerék kegyetlenül forog és soha nem fog megállni magától. 

Munkámból adódóan elérhető vagyok: ott a kis zöld pont a nevem mellett a chatablakban. Ez a külvilág számára azt jelenti, hogy bármikor zavarhat, rám írhat, felhívhat. Nemrég hosszasan egyeztettünk egy interjúalannyal a megjelenő anyaggal kapcsolatban, késő estig pontosítottunk, vég nélkül, kusza gondolatokat, túl bonyolultra sikerült mondatokat és kérdéseket. Jeleztem neki, hogy másnap szabadnapom van – ami ritka –, és majd folytatjuk, ezt követően, végtelen türelemmel. De mivel másnap is ott volt a nevem mellett a kis zöld pont, újból írt, és én – gondolván, hogy hamar végzünk – válaszoltam, és késő délután vettem észre, hogy a szabadnapomon is azt csináltam, amit mások elvártak tőlem. 
Természetesen az én hibám is, ha nem kapcsolom ki a telefont a pihenésre szánt időmben, de azt hiszem, mindannyian el kell gondolkodnunk a munkaidő és a szabadidő közötti határok elmosódásán. Nem normális az, ha „csak öt percre” leülünk a laptop elé késő este is, hétvégén még elintézzük azt, ami hétközben elmaradt. És akkor is elvégzünk egy feladatot, ha már azt érezzük, régóta elértük teljesítőképességünk határát. Ha nem eszmélünk időben, az online jelenlét felemészti mindazt, ami korábban spontán működött, ami a valósághoz kötött. Mert mindig lesz még egy elintézni való apró feladat, ami végül hatalmasra dagad és felzabálja az időnket. Pedig azzal gazdálkodnunk kell, s még ha ügyesen tesszük is, nem sokszorozódik meg, hanem egyre csak fogy. Meg kell hát tanulnunk örömünket lelni benne.