Minap éppen arról beszélgettünk egyik ismerősömmel, hogy mennyire nem egyszerű manapság értékválasztás alapon beszélni a közügyekről. Azért nehéz, mert az egymással versengő közéleti narratívák terjesztői egyre nagyobb hangerővel harsogják a szerintük egyedül üdvözítő igazságot. Önmagában ez még nem is lenne gond, de az már igen, hogy egyre kevésbé hajlandók eltűrni más véleményt a sajátjuk mellett. Magyarországon nemrég kirúgtak egy múzeumigazgatót csak azért, mert nem lépett egyszerre. Azért megdöbbentő az eset, mert nem arról volt szó, hogy a szóban forgó kulturális intézményvezető a rivális politikai tábort erősítette volna, hanem épp ellenkezőleg, a jelenlegi magyarországi kultúrpolitika alakításában komoly szerepet vállaló közéleti szereplőről beszélünk.

Azért borzasztóan rossz ennek az üzenete, mert arra enged következtetni, hogy a hatalmi helyzetben levő felettes nem hajlandó eltűrni, ha valaki akár egy apró részletkérdésben másként merészel gondolkodni és cselekedni, mint ő, csak azért, mert ért hozzá. Nem fogom itt most taglalni, hogy miért kellett távoznia a múzeumigazgatónak, tele van vele az internet. Már csak azért sem, mert nem maga az eset foglalkoztat, hanem a társadalmi jelenség, amelyet szemléltet.
Miközben Ukrajnában és a Gázai övezetben háború zajlik, és globális szinten egyre élesebb konfliktushelyzeteket kell kezelniük a diplomatáknak, addig azt tapasztaljuk, hogy a mi közéletünkben is egyre gyakoribbak a radikális, szélsőséges megnyilvánulások, amelyek ma már képesek helyenként érvényt szerezni maguknak. Ez fölöttébb aggasztó. Ez a túlcsorduló társadalmi feszültség vezet el oda, hogy egy múzeumigazgatót kirúgnak azért, mert helyt adott egy kiállításnak. Mert mit tesz egy kiállítás? Bemutat valamit. Ez a valami lehet egy képzőművész magánuniverzuma, és lehet egy társadalmi jelenség is. Egy társadalmi jelenség pedig akkor is része a valóságnak, ha az történetesen nekünk nem tetszik. De nagyon ostobának vagy gőgösnek kell lennünk ahhoz, hogy ne nézzünk szembe a valóság bármelyik apró szeletével, csak mert nekünk nem tetszik. 
A múzeumigazgató kirúgása pedig sajnos épp azt üzeni: ha nem tetszik nekünk a valóság, akkor nem is kell vele törődni.