Elkezdődött…
…a tanév, annak minden nyűgjével, bajával. Sok az óra, későn kerülnek haza, utána is tanulni kell. Sokszor azt veszem észre, én már végeztem a teendőimmel, ők meg még a füzetek fölött görnyednek. Nem mindig látszik az erdeményeken az erőfeszítésük.
Hiába fontos tényező életünkben az oktatás, sajnos egyre több diák számára válik a túlterhelés problémává. Egyre inkább versenyközpontúak és teljesítményorientáltak az iskolák. A diákokat folyamatosan rangsorolják és értékelik, és gyakran olyan magas elvárásoknak kell megfelelniük, hogy azok már nem motiválók, hanem terhet jelentenek. A túlterhelés pedig súlyos hatással lehet a diákok mentális egészségére. A szorongás és a depresszió gyakran kialakulhatnak a túlzott nyomás miatt. A diákok úgy érezhetik, hogy soha nem érik el az elvárásokat, emiatt aggódnak. Jól teljesíteni az iskolában, felvenni a versenyt, a magánórákon is figyelni, jó jegyeket szerezni... mind olyan stresszt okozó folyamat, ami fölöslegesen terheli a lurkókat. Kell a jó jegy, kell a jó média, mert milyen jó ösztöndíjat adnak most hozzá...
Nem lehetne inkább arra ösztönözni a diákokat, hogy megtalálják az egyensúlyt az oktatás és a szabadidő között? A pihenés és a kikapcsolódás nem luxus, hanem elengedhetetlen része az egészséges életnek. A szülőknek és pedagógusoknak is szerepet kell játszaniuk abban, hogy támogassák a diákokat a túlterhelés elkerülésében és a mentális egészségük megőrzésében.
Éppen zöld hét zajlott az egyik iskolában mifelénk. A gyerekek korábban végeztek, és rengeteg jó élménnyel tértek haza mindennap. Közben meg tanultak, bár nem könyvből és füzetből, hanem tapasztalat által. Vidám, felcsigázott, érdeklődő gyereket láttam minden nap végén, aki szívesen mesélt a napjáról. Annyira hihetetlen, hogy mit hoz ki belőlük egy kis lazaság, ha nemcsak a száraz tananyagra, az órára kell figyelni.
Már gyermekkoromban elképzeltem, milyen lenne, ha a biológiaórát a szabadban, a kémiát laboratóriumban tarthatnánk, ha románórán csak beszélgetnénk, ha nemcsak bifláznánk, hanem meg is tapasztalnánk azt, amiről egy-egy tantárgy szól. Most, hogy a gyerekeimmel is átélem az iskoláskort, hatványozottan érzem azt, hogy a kevesebb több lenne, s valószínűleg testileg és lelkileg is egészségesebb generációk kerülnének ki az iskolapadból.