Lomtalanítás közben a kezembe akadt egy régi napilap, a Hargita Népe 1998-as augusztus 21-i száma. Olvasgattam a híreket, interjúkat, és két gondolat fogalmazódott meg bennem: az egyik, hogy ideje volt már lomtalanítani, a másik pedig az, hogy a régi híreket éppolyan kíváncsisággal böngészem, mint a frisseket. Ha kell, még érdekesebbek voltak a régiek
Szóval úgy jártam, mint Örkény egypercesében az elbeszélő: „Kezembe akadt egy régi pesti újság, melybe a villanyplatnit csomagoltuk. Kicsomagoltam, elolvastam. Másnap s utána még több ízben újra és újra elolvastam. Olvasás közben azon kaptam magam, hogy a régi hírek ugyanolyan érdekesek, mint a frissek.” Az elbeszélő innen nagyot ugrik, arra a következtetésre jut, hogy kíváncsisága beéri álhírekkel is, én azonban visszatérnék az említett lapszámra.
Megsárgult lapokon ismerős nevek. Az első oldalon Fodor Sándor vezércikkét olvasom, a romániai magyar állami felsőoktatás jövőjéről szól, és ugyanitt olvasható egy interjú, amelyben munkatársunk, Sarány István kérdezi (kérdezte) Ráduly Róber Kálmán képviselőt (akkoriban Hargita megye legfiatalabb képviselője volt), hogy mivel foglalkozik a nyári parlamenti szünetben. Nézegetem, mi van még itt: Bajna György riportja Szárhegyről, rövidhírek, tudósítások, interjúk, tévéműsor és egy kis szépirodalom is helyet kapott az újságban. Nyirő József Küzdelem a halállal című utolsó írása olvasható a sárga lapokon, és Kristó Tibor versei. Az utolsó oldalakon apróhirdetések, filmajánlók, viccek (A gyermek kérdezi az apját, hogy miért fogja egymás kezét az esketésnél a vőlegény és a menyasszony. Az apa válaszol: Ez a szokás. Az ökölvívók is kezet adnak egymásnak mérkőzés előtt.), karikatúra (egy hölgy az élelmiszerüzletben koleszterinmentes szalonnát, cukormentes mézet, biokolbászt meg két szójafasírtot kér). Időjárás-jelentés, évfordulók, rövidhírek vannak még az utolsó oldalon, és pont egy olyan kis jegyzet, mint ez itt. Vagyis nem pont ilyen, mert Szatmári László írásában az olvasható, hogy igencsak groteszk látványt nyújtanak a központi áruház kirakataiba kiállított félkarú manökenek. 
Az Örkény-novella elbeszélőjével ellentétben nem gondolom, hogy kíváncsiságom beérné álhírekkel, de lehet, hogy időnként visszatérek a régi napilapokhoz, hiszen sok különbség úgy sincs a régi és az új között.