Gondolkodom, tehát vagyok. Ha nem gondolkodom, sokkal jobban vagyok. Ez a két mondat szerepelt egymás alatt azon az internetes mémen, amely nemrég jött szembe velem. Mit mondjak? Gondolatébresztő. No nem azért, mintha annyira acélos poén lenne, hogy percekig nevetnem kellene rajta. Sokkal inkább azért, mert olyan, mint egy diagnózis, amely tömören megfogalmazza korunk kvintesszenciáját.
Elvégre ki tagadhatná, hogy a túlzásba vitt töprengés nem tesz feltétlenül jót az embernek? Hiszen világos, hogy a cselekvés rovására megy. Különösen az önmarcangoló gondolatmenetek tudnak elképesztően lehangolóak lenni. Ha nem vigyázunk, könnyen cselekvésképtelenné válhatunk. Az ilyen állapotot szokták úgy leírni, hogy valaki magába szállt, de mellé esett. Szóval értjük a poént, tényleg sok igazság van benne.

Másrészt… Igen, mindig van másrészt is. Ahhoz, hogy megtaláljuk a másrészt azonban gondolkodni kell, tehát némileg rosszabbul lenni. Már attól rosszabb, hogy a gondolkodás erőfeszítés. Az erőfeszítés pedig munka, a munkával baj van, a népi bölcsesség szerint a bajt kerülni kell. Ellenben, ha mégis úgy döntünk, hogy keressük a bajt, azaz gondolkodunk, akkor nem csupán önmagunk létezésére kapunk bizonyítékot. Némi erőfeszítéssel ugyanis könnyen juthatunk arra a következtetésre, hogy ez a tevékenység nem teljesen hiábavaló. Elég, ha eszünkbe jut, hogy legutóbb a boltban azért felejtettünk el felvágottat vásárolni, mert elmulasztottunk gondolkodni, vagy legalább egy bevásárlólistát írni, ami szintén gondolkodást feltételez. Lám: ha előre gondolkodtunk volna, akkor most nem kéne visszamenni a boltba. 
Attól tartok, a nem gondolkodástól csak átmenetileg lehetünk jobban. Legfeljebb rövid ideig, mint amikor végre lehúzunk a lábunkról egy szűk cipőt, amely szorít és két percig felhőtlenül élvezzük, hogy már nem fáj a lábunk. A világhálón terjedő poén valójában illúziót árul. Bármennyire is jóleső gondolat, hogy gondolkodás nélkül gondunk sincs, ezzel valójában csak elodázzuk a problémák megoldását. Megfordítanám a mém gondolatmenetét. Sokkal jobban vagyok, ha nem gondolkodom, de ha holnap is lenni akarok, jobban teszem, ha mégis gondolkodom.