„A tanárommal való első találkozás egy egészséges nyakleves volt.” A mondat egy díjátadón, egy el­ismerésben részesülő személyről szóló laudációban hangzott el. Itt és most nem a díjazott személyén van a hangsúly, bár nem tagadom, mindig motoszkál bennem a kérdés, hogy kitüntetés odaítélésekor szét kell-e, szét lehet-e választani egy művészi, sportolói, közéleti stb. teljesítményt attól, hogy egyébként az illető hogyan viselkedett embertársaival azon túl, „amit letett az asztalra”. Ezúttal inkább az „egészséges nyakleves” kifejezés verte ki nálam a biztosítékot az ominózus eseményen. 
Mert sehogy sem fér a fejemben, hogy 2024-ben még legitimnek tartjuk, lazán kimondjuk, hogy XY jó pedagógus volt, bár „egészséges” nyakleveseket osztogatott, és generációk rettegtek tőle. A kivételesek, az adott tárgyban a legjobbak (akárcsak a laudációt mondó személy) később kerülhettek „békésebb” vi­szonyba a pofozkódó tanárral, de mi van a többiekkel? És mi van az elvvel, a joggal?

Mert ha nem is most történt a felelevenített eset, azt azért nem árt hangsúlyozni, hogy büntetőjogi kategóriáról beszélünk, tanárnak húsz éve sem volt joga megütni egy diákot. Hogy sokan ütöttek sokakat, és még manapság is elcsattan egy-egy maflás, az tény, de legalább nyilvánosan ne tegyünk úgy, mintha ez nor­­mális, netán követendő példa lenne. 
Miközben fortyogtam magamban, jött szembe velem egy hír, hogy felfüggesztett börtönbüntetést kapott egy apa, miután egy rendőr szeme láttára felpofozta a gyermekét. Az ítélet jogos, a törvény él, csak ritkán kerül alkalmazásra, mert a gyermekek verés után nem igazán szoktak a rendőrségre szaladni, a szomszédok, a szem- vagy fültanúk sem szokták jelenteni, ha csa­ládon belüli erőszakba „botlanak” bele, legfeljebb a tanintézetekben lesz kisebb-nagyobb cirkusz, ha diákot bántalmaz a tanára. A többség inkább hallgat, és továbbra is azon az állásponton van, hogy nehogy már a szülő ne csaphatna rá a gyermekére. A pedagógusnak pedig ugyebár minden eszközt kivettek a kezéből…
Nem, nem hiszem, hogy van egészséges nyakleves. A nyakleves mindig, minden körülmények között bántó, megalázó és hatalommal való visszaélés. És azt sem hiszem, hogy félelemre lehet inspiráló, támogató, biztonságos kapcsolatot építeni.