Kies tájainkon is egyre elterjedtebb az önkiszolgáló kassza. Mész a boltba, leemeled a polcokról az árut,  már szkennelheted is be a kódját, és egy laza mozdulattal a kártyával, telefonnal vagy okosórával fizethetsz. Milyen egyszerű. Munkát végzel! Kinek a munkáját? Az eladó munkáját. Felmerül a kérdés: először is, hány embernek veszed el a megélhetését? Másodsorban, ha magamnak kasszázok a pénztárosok helyett, akkor kedvezményként megkapom a kasszások napi bérének időarányos részét? Hisz mégiscsak más helyett végzek el egy bizonyos munkát.

Itt van például egy szemét ügy. A hulladék elszállítása sem a régi, amikor egyetlen szemeteskukába összegyűjtötték a háztartások a szemetet, a kukások elvitték, majd embereknek munkát és megélhetést adva szelektálták a limlomot és hasznosították belőle azt, amit lehetett. Na már most, a szemetescégek az új divat szerint – és az új jelszóval a zászlókon: klímavédelem –, figyu a cselt: kiszervezik a munkát a civileknek, akik örülnek ennek, mint Csita Tarzannak, és számos színes kukába   – a fél lakást vagy udvart elfoglalva – gyűjtenek és szelektálnak, dolgoznak mások helyett, rengeteg munkát megspórolva a cégeknek, akik ezért semmit sem kompenzálnak, de jó drágán elviszik a már különválogatott hulladékot. Vagyis kissé sarkosan fogalmazva, de ebben a történetben is a polgárok dolgoznak, és még fizetnek is érte. Micsoda üzlet ez, csak sokszor kell hangoztatni a jelszót. De ha már klímavédelem, zárójelben az elektromosautó-gyártás természetre gyakorolt „jótékony” hatásán is ejthetnénk néhány krokodilkönnyet, hisz köztudott, hogy nem olyan tiszta az a tiszta energia. Ja, hát persze, a városokban jobb lesz a levegő – ami igaz –, de a metropoliszokon kívül a lítiumbányákat, szénerőműveket, akkumulátortemetőket már nem látjuk. Pedig kellene, hisz az is környezetünk része.
De szaladjunk is tovább, mossuk le az út porát a strandon, ahol akár magunk is feltölthetnénk a medencét, ha pancsolni akarunk, és végül perkáljunk tisztességesen érte. És ha nagyon beindul a fantáziánk, a jobbnál jobb ötletek sorát talán be sem lehetne fejezni, de jobb, ha nem adunk ötleteket, mert valószínűleg azok már ott sorjáznak, mint Hannibál a kapuk előtt.