Hirdetés

Digitalizált ősélmény

Vlaicu Lajos
Becsült olvasási idő: 2 perc

Digitalizáció. Számtalanszor hallhattuk már, de vajon tudjuk, mit jelent? A wikiszótár szerint „az a folyamat, amikor egy fizikai mennyiséget valamilyen módon számítógéppel feldolgozhatóvá teszünk.” A Z generációhoz, avagy a Zoomerekhez azok tartoznak, akik 1995 és 2009 között születtek, legtöbben közülük az X generáció vagy a fiatalabb Baby Boomerek gyermekei. Ők az első olyan nemzedék, akik kisgyermekkoruk óta hozzáférnek az internethez, a hordozható digitális technológiákhoz, és melynek tagjait – még ha nem is feltétlenül digitálisan műveltek – „digitális bennszülötteknek” titulálják a szakemberek.


Cikkünk a hirdetés után folytatódik!

Hirdetés

Nos, ehhez a nemzedékhez tartozom én is. Mivel viszonylag kevés időt töltöttem számítógép előtt, és a definíció szerint kevésbé számítok digitálisan műveltnek, mégis van néhány ősélményem a digitalizációval kapcsolatban. Először is ott volt a harminc kilogrammos számítógép, amit külföldről hoztak a szüleim, s aminek a bekapcsolásától a beindulásáig átlagosan három-négy perc telt el – mindeközben pedig süvített a gép, mint egy Boeing repülőgép felszállás előtt. Barátaimnak is és nekem is előbb volt számítógépünk, mint internet-hozzáférésünk, ám mégis volt pár számítógépes játékunk, amit időnként egymás közt cserélgettünk. Akárhogy is nézzük, számítógép-tulajdonosnak lenni menő dolognak számított, s ha még esetleg egy operációs rendszert is fel tudott telepíteni az ifjú, a lányok már kockának tartották. Még a csíkszeredai internetklubra is emlékszem, amiről a szüleink az hitték, hogy valamiféle szerencsejáték-terem, ezért megtiltották, hogy oda járjunk. A kétezres évek elején már többségünknek volt számítógépe a szobájában, melyet a háttérben szinte kötelező módon fikusz díszített, a kétezres évek közepén pedig végre az internet is megérkezett otthonainkba. A gépek füstöltek az igénybevételtől, a kölykök követelték a szülőktől a kicsit jobb, kicsit modernebb számítógépeket, s innen már nem voltak messze a végigjátszott, álmatlan éjszakák. Időnként kicsit „ráfüggtünk” a világhálóra, de – hogy saját példámmal éljek – azért nem folytam bele éppen annyira, hogy informatikus vagy programozó módjára ismerjem a digitalizált világot. Élményekben azonban így sem szenvedtem hiányt, és úgy érzem, idejében felismertem az anomáliákat az analóg és a digitalizált világ között.





Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!