De a sumérokat is felsorolhattam volna, mert manapság, amikor a nemüket úgy változtathatják egyesek, mint más az alsóneműt, akkor miért is lenne kivétel a nemzetiségi identitás megválasztása. Nem? Megértük azt, hogy minden választás kérdése. Bolondnak lenni is az. Romániában tudjuk, hogy dákként létezni a trendi, most nemrég viszont kiderült, hogy Magyarországon a szkíta önérzet dívik. Legalábbis 1371 állampolgár gondolta úgy, hogy ő, kérem szépen, már nem magyar, hanem egyenesen a szkíta időkből fennmaradt „relikvia”,  mindenki örömére. 

Legalábbis az Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tagjai biztos nagyon lelkesek a gondolattól, hogy hamarosan arról dönthetnek, lehet-e a szkítákat tizennegyedik nemzetiségként elismerni? Történelmi ismereteink szerint viszont a szkíták már kétezer éve kihaltak. De most mégis hirtelen, a semmiből, előugrik alig több mint ezer szkíta, egyenesen a tarsolylemezről.
Nemrég ugyanis több magyar médium arról írt, hogy összegyűlt ezer, magát szkítának valló magyar választó érvényes aláírása, így hamarosan az Országgyűlés dönt arról, hogy elismerjék-e őket honos kisebbségnek, amely akár a nemzetiségi választáson is indulhatna. A Gődény Györgyhöz közelálló Pócs Alfréd kezdeményezésére júliusban aláírásgyűjtés indult, hogy nemzetiségnek ismerjék el Magyarországon a szkítákat, és össze is gyűlt 1371 magát annak valló személy aláírása. Pócs nevét az ország a koronavírus-járvány idején ismerte meg, amikor áltudományos, oltásellenes, vírustagadó nézeteket hirdetett széles körben, hasonlóan Gődényhez. 
Nem tudni, hogy az oltatlanság ment-e az agyukra, illetve megint valami feltűnési viszketegség vett erőt rajtuk, vagy csak egyszerűen a kisebbségeknek járó állami pénzekre pályáznak, de úgy tűnik, nem lesz egyszerű menet meggyőzni az akadémiát, hogy a falvédőről vagy az ásatások szökevényeiként hirtelen megkerültek a rég elveszett szkíták. Freund Tamás MTA-elnök határozott állásfoglalásában ugyanis az áll: nem állnak fenn sem a fizikai, sem pedig a törvényi feltételei annak, hogy a több mint két évezrede a történelem színpadáról eltűnt szkítákat (…) ma is élő, saját hagyományait és nyelvét őrző honos nemzetiségként lehessen elismerni Magyarországon.
Ajjaj. Nehéz manapság a szkíták, dákok, hettiták sorsa. A sumérokról ne is beszéljünk.