Majdnem kiköptem a korty kávét, ami épp a számban volt. Pedig rendesen ilyesmi nem fordulhatna elő munka közben, de a velem szemben ülő és szintén dolgozó ismerősöm megjegyezte, hogy épp aznap van a boldogság világnapja. Hitetlenkedve néztem rá. Azt hittem, ugrat. De nem, hamar kiderült, a boldogság világnapja tényleg létezik, és pont március 20-án tartják. Meglepetésként ért az információ, elhűltem tőle, sokkal gyorsabban, mint a kávém. Na jó, tudom, az nem elhűlt, hanem kihűlt, nem kell mindig a kákán a csomót keresni! 
Amint napirendre tértem a friss információ fölött, kapásból az jutott eszembe, hogy biztosan azért van a boldogságnak világnapja, mert az ember egy évben legfeljebb egy napig lehet boldog. Logikusnak tűnik, elvégre, ha mindenki mindennap boldog lenne, akkor kinek jutna eszébe világnapot tartani.

A biztonság kedvéért utánaolvastam a dolognak. Március 20-át az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) 2012 júniusában nyilvánította a boldogság világnapjának, először 2013-ban ünnepelték meg. Szóval több mint tíz éve. Miért nem tűnt fel ez eddig? De mégis kinek támadt ez a hülye ötlete? További olvasás után erre is megtaláltam a választ: az ötlet Buthánból, az alig 800 ezer fős buddhista királyságból származik. Ők vezették be a világon elsőként a nemzeti boldogság fogalmát a lakosság jóllétének mérésére. Az intézkedést azzal indokolták, hogy az többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, angol betűszóval GDP. 
Jobban belegondolva ez nem tűnik épp akkora hülyeségnek. Elvégre attól, hogy nagyobb az ország GDP-je, még senki nem lesz boldogabb. Igaz a mondás, hogy a pénz nem boldogít. Legalábbis akkor, ha nem a mi zsebünkben van. Fülig Jimmy szóhasználatával élve a pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok. Pénzzel mindent meg lehet vásárolni. Igaz, az olyan elvont fogalmakat, mint a boldogság, valóban nem lehet megvesztegetni. Viszont, úgy tűnik, mérni már lehet olyan objektívnek tűnő kritériumok alapján, mint életszínvonal, kulturális élet, oktatás, időbeosztás, közösségi kapcsolat, egészség, ökológia és politika. Engem érvekkel meg lehet győzni. Lehet, hogy nem árt, ha van világnapja a boldogságnak. Bármi is legyen az, jólesik abban az illúzióban ringatni magunkat, hogy létezik.