Bár tanulnánk belőle
Mélységesen megdöbbentett, letaglózott, ami december 18-án Székelyudvarhelyen történt. A dühhel vegyült szomorúság érzése bőven átjött a Libánon, s vette birtokba a mindennapokat Gyergyóban is. Szülőként felfoghatatlannak tartom, hogy ilyesmi megtörténhet bárhol a világon. Főleg itt a vidékünkön. Mert valljuk be, sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, itt becsületesebb emberek laknak, dolgoznak, mint az ország nagy részében, itt jobban figyelünk egymásra, a szabályokra.
Egy fenét! – emlékeztettek a minap történtek is. Bizonyára ebben az esetben sem megelőzhetetlen, elkerülhetetlen tragédia következett be.
Szép a temérdek égő gyertya látványa, lélekemelő, a társadalom együttérzéséről tanúskodik. De nem segít. Úgy, ahogy nem fog segíteni a várhatóan bőkezűen osztott büntetések, ítéletek sokasága sem. A kettőbe tört életet, a családok megnyomorítását nem állítja helyre. Sem ebben az esetben, sem a sok más hasonló történetben. Persze, ha vannak vétkesek, kapják meg a büntetésüket mihamarabb. Méltányos azonban nem tud lenni, hiszen van, amit nem lehet pótolni vagy kártéríteni. Az emberi, gyermeki élet épp ilyen.
Szinte periodikusan történnek hasonló tragédiák ebben az országban. Hol szórakozóhelyen kigyulladt tűz követel több tucat fiatal életet, hol kórházban égnek meg betegek, s most ráborul a bentlakás a diákokra, akiket nyugodt lélekkel bíztak az intézményre szüleik.
Hány hasonló tragédia kell megtörténjen ebben az országban, hogy végre eljussunk oda, ahol mindenki komolyan veszi az alapvető biztonsági kérdéseket? Lesz valaha olyan, hogy egy szabály láttán nem az első kibúvót keressük? Tudunk ezután elébe menni a hasonló tragédiáknak? Meg tudja-e tanulni ebből minden hatóság, hogy nem érdemes szemet hunyni a legkisebb szabálytalanság felett sem?
Hány Dávid, Adrian, Vlad, gyerekek vagy idősek élete kell még ahhoz, hogy következetes döntéseket hozzanak ebben az országban, s be is tartsák, tartassák azokat? Hogy engedjem nyugodt lélekkel a gyermekeimet bárhová, tudva, hogy iskolásoknak szánt épület omolhat össze, fiatalok szórakozóhelye kaphat lángra bármikor, s ha kórházi ellátás kell, kigyúlhat a kórterem? Sok ezer szülő fejében kérdések ezek, amire nem is választ, hanem megoldást várunk.