A kicsi faluban egy kapu előtt aprócska standra lettem figyelmes: mindössze néhány kilogramm alma fért el rajta, zsákokba porciózva. A kínálat mellett egy fémpersely volt elhelyezve, rajta az alma ára… Az utóbbi napokban többször elhaladtam a főút mentén lévő kis stand mellett, ólálkodtam néhány percig, hátha megjelenik valaki az udvaron, de mindig csend honolt, a kapu becsukva, még a közelben sem volt senki.
Nem túlságosan elterjedt vidékünkön a becsületkassza, bár hozzá hasonló elveken alapuló magatartásformák léteznek, élnek, és az sem ritka, hogy káposztát, hagymát, pityókát bőséggel termő településeken minden kapualjban kint van a portéka. Ebben a faluban csak ez az egy, piros almákat kínáló becsületkassza hirdeti a bizalom meglétét, azt, hogy az emberek közötti kapcsolat sokkal több lehet az érdekeknél. Egy apró jelzés ez, hogy általános gazdasági bizonytalanság, a jövőtől való félelem, a mindennapokon való aggodalmaskodás között létezik egy cseppnyi emberség, mosoly, egy kis jóindulat. És amit már szinte el is felejtettünk: az egyszerűség. 

Hivalkodás nélkül, csak a lényegre szorítkozó információból, az áru látványából mit lehet kihozni egy olyan világban, ahol minden harsány, ahol a marketingre sokkal többet költenek, mint a termék előállítására? Egy kiló vegyszermentes almának kell-e reklám, vagy pusztán a látványa előhív gyermekkori emlékeket, sültalma-illatot, őszi falevelek csillanását a napfényben? 
A kapu előtt többen is megállnak: van, aki természetesnek veszi a rögtönzött becsületkassza létét, mások csodálkozva mosolyognak és vesznek egy kicsi zsák almát. A helyszín, a téma jó alkalmat ad a beszélgetésre, az ismerkedésre, szinte észre sem vesszük, milyen apró dolog hozott össze néhány embert. A spontán beszélgetésekre, találkozásokra alig tudunk időt szánni, hiszen elveszünk a tennivalók tengerében, s ha egy kis szabadidőnk van, új ismeretek megszerzésére, vagy valamilyen más hasznosnak mondott tevékenységre fordítjuk azt. Fontossági sorrendekben gondolkodunk, és a nap végén mégis keserűen állapítjuk meg, hogy nem sikerült a reggel megírt lista végére érni, amely holnap újabb pontokkal telítődik. A végére mégis odaírhatjuk: tíz perc nyugodt elmélkedés