A közelmúltban nagy port kavart a divatvilágban Pamela Anderson 57 éves, amerikai színésznő, modell és televíziós producer, aki smink nélkül jelent meg több hivatalos eseményen. A visszajelzések pozitívak voltak, sőt követendő példaként kezdtek hivatkozni a Baywatch sztárjára.
Az elismerő szavakért nem kellett sokan tegyen, tulajdonképpen semmit. A ráncokat nem rejtette el sem púder, sem alapozó segítségével, de még pirosító sem került az arcára. Már amennyire én értek a sminkelés alapjaihoz. Mindenesetre az egyik vele készült interjúban kifejtette a döntésének hátterét, amely ellentétben áll a közösségi médiában tapasztalt jelenségekkel, vagyis a végletekig retusált, szerkesztett fényképekkel.

– Nem akarok többé rajzfilmfiguraként élni – nyilatkozta, utalva arra, hogy a tökéletes arcbőr, a mindig vidám arc nem a valóság, és a hétköznapi emberek nem szabadna kövessék a televízióból, a fényképmegosztó oldalakon elterjedt trendeket.
Jó-jó, mondhatnánk, de hát a most dicsért színésznő hosszú évtizedekig bújt el a smink megtartó ereje mögé. Ez így igaz. Kissé álszentnek érezhetjük a bölcs gondolatokat olyan embertől, aki maga is a trendeket követve élte a mindennapjait, mesefiguraként sugározta a tökéletes élet, tökéletes megjelenés kombinációját.
Most, hogy inkább a valóság, az öregedés jeleit vállalja fel, azonnal szimpatikusabb lett a társadalom nagy részének. Persze, nem mindenkinek. Unalmas is lenne, ha a világon mindenki egyetértene ebben a kérdésben, sokak szerint nem árt a smink, különösen az idősebb nőknek, mert a televízió képernyőjén nem mutatnak jól az ősz hajszálak, a szarkalábak és a ráncos arcbőr.
Ha már valaki ismert személyiség, nézzen ki jól – szajkózza a hangos kisebbség a kommentszekcióban. Elgondolkodtam ezen a jelenségen, különös tekintettel egy nemrégiben készült interjúm kapcsán, ami az anyák lelkivilágát és a társadalom elvárásainak összeférhetetlenségét taglalja.
Nem élünk Hollywoodban és filmcsillagok sem vagyunk, de az elvárások ugyanúgy érintenek bennünket is, mint Los Angelesben, a világ másik felén az ismert vagy kevésbé ismert embereket. Sajnos a megfelelési kényszer sokakra hatással van, különös tekintettel a nehéz életszakaszban lévőkre.
A közösségi média miatt joggal érezhetjük úgy, hogy aki azt mutatja, hogy az élete rendben van, és boldog családban él, az a valóság. De vajon ez tényleg így van, vagy csak mesefigurákat látunk?