Már a korábbi években is feltűnt – de az utóbbi néhány hó­napban kiemelten –, hogy bármit kiejtek a számon, rögtön ahhoz kapcsolódó hirdetésekkel kezd bombázni az internet. Ha szomjas vagyok, tonikreklám, ha éhes vagyok, ételrendelő applikáció, ha esküvőkről beszélek, ruhakölcsönző és desszertbár. A leghétköznapibb kifejezések is elegendők ahhoz, hogy valami személyre szabott termékkel vagy szolgáltatással rohanjanak le. Ha paranoiás típus lennék, azt feltételezném, hogy lehallgatnak. És bár paranoiás nem vagyok, de egy technikai zseni sem, így nyilván tudom, hogy a mobiltelefon, laptop, böngészők folyamatosan gyűjtik a személyes adatainkat, de egyszerűen nem bírom megfejteni, hogy ez hogyan történik pontosan. 

Azt persze értem, hogyha rákeresek egy cipőket árusító webáruház oldalára és órákig böngészem a kínálatot, vagy egy telefon specifikációi után kutakodok, természetes, hogy utána napokig kapom a jobbnál jobb ajánlatokat, az akciós kuponkódot tartalmazó üzeneteket, hiszen érdekel a termék, minden bizonnyal rám sózható. De amikor egy fürdőruháról úgy csevegünk, hogy a márkáját és a bolt nevét, ahol fellelhető, meg sem említjük, mégis pontosan ugyanaz jön szembe két görgetéssel lennebb, ijesztő. Ha egy helyiségben vagyok valakivel, aki autóvásárláson gondolkozik, többször rákeres, és ezt meg is osztja hangosan, biztos, hogy használtautó-kereskedésekkel kezdenek bombázni a közösségi oldalaim. Ez vicces is lehet, kollegáimmal gyakran kérdezgetjük egymástól humorosan, hogy „erre vagy arra miért is kerestél rá?”, amikor olyan indokolatlannak tűnő hirdetéseket látunk, melyre biztosan nem mi kerestünk, tudhatjuk, hogy valaki, akivel fizikailag sokat vagyunk közel, bizony meglátogatta az oldalt.
Több tudományos kutatás szerint az ijesztően pontos hirdetések rejtélyének megoldása a gyakoriság illúziójának is nevezett pszichológiai jelenség lehet, amikor eszünkbe jut, hogy piros autó vagy bichon kiskutya, és a következő időszakban mindenhol ezek jönnek szembe. Mindenhol piros autók parkolnak vagy közlekednek, és mennyi embernek van bichonja! Ennek magyarázata, hogy ha egy eddig figyelmen kívül hagyott dologra kezdünk figyelni, hirtelen azt érezhetjük, mindenhol ott van. Így lehet, hogy korábban is tonik vagy desszertbár hirdetéseket „küldtek rám”, csupán elkerülte a figyelmemet. És én őszintén szeretném ezt hinni.