Amikor arról kérdeznek egy kisgyermeket, mi szeretne lenni, ha felnő, merész célok és álmok sokaságát halljuk, csillogó szemekkel elmesélve. A gyermekek nem racionális vagy anyagi szempontok mentén látják magukat a jövőben, inkább beteljesült vágyaik között. Ezt a lelkesedést a felnőtt társadalom kritikus, túlszabályozott, biztonságra törekvő és a realitások talaján egyensúlyozó beszólásai törik meg nagyon sokszor. Biztos, hogy oda akarsz menni? Bizonytalan terület az, miből fogsz megélni? Lehet, hogy most ezt gondolod, de ez változik még, remélhetőleg… És a szüleid nem ellenzik? – csak néhány a leggyakrabban elhangzó mondatokból, amelyekkel valójában még a kérdező sem jár jól, csupán visszaigazolja saját kishitűségét, keretek közé szorított gondolkodásmódját. 
Az évek múlásával a bátor gondolatokból kevés marad: legtöbbször azok őrzik meg vágyaikat, akik olyan szerencsések, hogy támogató környezetben nőnek fel, s ha azt mondják, divattervező/hegymászó/kutató leszek, akkor nem elnéző mosoly, hanem elismerő pillantás és kíváncsi kérdések kerülnek elő a felnőttek tarsolyából, akik aztán támogatják, bátorítják és meggyőződésében megerősítik a gyermeket, hogy felnőttként majd kicsit jobbá tegye a világot és másokat is erre buzdítson. 
Példakép – mondjuk az ilyen emberekre, de valójában fogalmunk sincs arról, mennyi munka, kitartás, alázat és konokság kell ahhoz, hogy valaki a saját útját járva, hitelesen és boldogan tudjon élni. Kicsit irigyek vagyunk ilyenkor: bátorságát meggondolatlanságnak, álmainak követését naivitásnak nevezzük, miközben magunknak nem merjük bevallani, mennyire távol kerültünk gyermeki önmagunktól. Félünk kockázatot vállalni, s ha mások megteszik, ítélkezünk és vádolunk, akár ismeretlenül is, mert így nem kell számonkérnünk saját magunkat. 
De ha valaki nem megy hófödte hegycsúcsok emberfeletti magasságaiba, ha valaki nem ír dalszöveget emberi érzésekről, ha valaki nem tesz lépéseket azért, hogy változzanak a világrendek, unalomig ismételt köreinket járnánk évszázadokig, anélkül, hogy legalább gondolatban látnánk egy nyolcezres hegycsúcsot, ahol szembe kell néznünk önmagunkkal.