Egyedül rúgta a focilabdát, de látszott rajta, hogy unja a játékot, majd közelebb jött, és köszönt illedelmesen: „Jó napot kívánok!” Megkérdezte: „Ön most pihen?” Mondtam neki, nyugodtan tegezzen, majd válaszoltam is. Szilárdkával néhány napja találkoztam, amikor a Dévai Szent Ferenc Alapítvány egyik központjának szomszédságában üldögéltem. Rendkívül művelt, barátságos és kíváncsi legényke. Szóba elegyedtünk, minden kérdezés nélkül mondta, tízéves, de már hároméves kora óta a gyermekotthon lakója, majd hozzátette: „Tudja, eddig kétszer találkoztam a szüleimmel, de nekem jobb itt, mintha velük laknék.” 
Lélekfacsaró mondat volt számomra. Arra gondoltam, bármennyire is jó neki az otthonban, bizonyára ott belül mégis fáj, hogy nem lehet a szüleivel. Aztán jó kérdés, hogy valóban így gondolja-e, vagy csak elhitették vele. Azt sejtem, tényleg hiszi azt, amit mondott. Kérte, hogy rúgjuk együtt a labdát. Belementem a játékba, aminek rendkívül örült. Közben beszélgettünk. Kérdezte, hol lakom. Mondtam, hogy Csíkszeredától nem messze, mire megjegyezte: járt már Csíkszeredában egy focimeccsen, ahol valami román fiúk beszólogattak, majd hozzátette: „Maga tudja, hogy milyenek a románok!?” Erre ismét csak kértem, hogy tegezzen.
Hamarosan csatlakozott hozzánk Szilárdka egyik barátja is, aki szintén az otthon lakója. Ő arról mesélt, hogy éppen aznap szemetet szedtek a településen. Amíg rúgtuk a bőrt, arra jött egy autó, amelyben Szilárdka bátyját hozták vissza egy sportedzésről. Újságolta is az öccse, testvére is az otthon lakója, s megerősítette: jó ott lakni. Még egy ideig rúgtuk a labdát, aztán mennem kellett. Az ifjú barátok egy-egy pacsival elköszöntek, s mondták, ha még arra járok, szóljak. 
Mindeközben az járt az eszemben, hogy a rendszer egyik hibájára a Gondviselés mondja ki a végső ítéletet, nem az emberek gyarló bírósága. A lényeg, hogy mi Facebook-lakók, járványszakértők, biztonságpolitikai elemzők, pszichológusok, mindenhez is értők annak a bizonyosnak a keverésével ne járuljunk hozzá a rendszer esetleges felszámolásához, mert sok Szilárdka él, és mivel „e szép országban pusztít más is, nemcsak az alkohol” – Bródy is megénekelte –, bizonyára az elkövetkező években is lesz néhány gyermek, akiknek jobb lesz ott lakni, mint szüleikkel.