Nemrég egy kissrác levizsgáztatott, hogy mennyire vagyok tisztában korosztálya jellemző kommunikációjával. Az ötödikes ifjú ember egy húszkérdéses kérdőívet állított össze, amellyel felmérte, hogy a környezetében élő – megközelíthető – felnőttek értik-e a főleg közösségi platformokon használt kifejezéseket. Olyanokat, mint például a LOL (hangos nevetés), Thx (köszönöm), OMG (Úristen), vagy mint a boomer (amely kifejezést ránk, „nagyon is felnőttekre” használják), meg a crush, ami az angol szlengben valami olyasmit jelent, hogy akiért odavagy, aki nagyon tetszik neked. Jó kis próbatétel volt, bevallom, és elmondása szerint az átlaghoz képest (addig szüleit, néhány rokont, ismerőst tesztelt) elég jól vizsgáztam.
Felmerül a kérdés, hogy egyáltalán kell-e értsük ezt a szlenget, amit ők chatelés közben használnak, és nem csak? Azt hiszem, ártani nem árt, főleg, ha közel akarunk kerülni hozzájuk, ha szeretnénk, hogy megnyíljanak nekünk, felnőtteknek. Mert ha egy kiskölyök netán elkezd mesélni, és mi egyfolytában értetlenkedünk, hogy ez mi, az mi, akkor az akadályozza a megértést, nagyon hamar kiüresedik a beszélgetés. Bennük marad az „á, fogalmuk sincs rólam”, bennünk pedig az „én már nem értem ezeket a mai gyerekeket” érzése.
Felnőttségünk magaslatairól persze oszthatjuk az észt, hogy hogyan lehet így kommunikálni, mi ez a sok rövidítés, miért nem lehet magyarul, meg helyesen és szépen, csak hát sok értelme nincs a hegyibeszédnek. Én inkább az érdeklődés, kíváncsiság mellett teszem le a voksom, ha a cél az, hogy viszonyban maradjunk a gyermekekkel. Nem azt mondom, dehogy, hogy nekünk is így kell beszélni, maradhatunk mi a magunk szóhasználatánál, de biztosan nem baj, ha legalább egy kicsit értjük az ő nyelvüket is.
Már közhely, hogy ők digitális bennszülöttek, de hát azok, és végül is mi, felnőttek tettük őket azzá. Mi fejlesztettük ki a kütyüket, és mi adtuk a kezükbe, hogy kicsit legyenek már csendben. Persze, akkor még nem gondoltunk arra, hogy ez mivel jár, eszünkbe sem jutott, hogy ezzel tartós eltávozást adunk nekik a virtuális világba, ahonnan egyre nehezebb kicsalogatni őket a napfényre, és amelynek bizony árnyoldalai is vannak jócskán. Így jártunk, de ha valamit kezdeni akarunk ezzel, jöhet hát egy kis nyelvtanulás. LOL.