Pár napja történt a belgrádi iskolai lövöldözés, amelyről kiderült: az elkövető alaposan megtervezte tettét. Az elkövető – azaz az eset okozója – megfigyelés alatt van, minden hír arról szól, hogy miként hajtotta végre a tettét, hogy milyen alapos előkészületi munkát végzett, ám az okokról legfeljebb a megjelent cikkekben két-három sort szentelnek. Pedig az okokat kellene vizsgálni, majd az okozót.
Ma már szakszava van az iskolai zaklatásnak: bullying. Noha szépen csengő angol neve lett, az iskolai zaklatás nem új keletű, létezik már vagy egy évszázada, de negyven éve biztos, hiszen átéltem én is, ahogy sok más osztály-, évfolyam- és iskolatársam. A különbség az akkori és a mostani iskolai zaklatás között annyi, hogy akkor a zaklatott ki merte tátani a száját, a zaklató előbb a tanítótól vagy osztályfőnöktől, majd az iskolaigazgatótól, végül pedig a szülőtől kapott néhány „sallert”. És ha netán a büntetését megtorolta, akkor csendesen eltávozott egy javítóintézetbe, ahonnan egy-két évharmad után kezesbáránykaként tért vissza közösségébe.
A mai világban a zaklató(ka)t nem éri(k) hasonló büntetés(ek). Egyrészt, mert a pedagógusok nem „sallerezhetnek”, ezért a zaklatott inkább hallgat, másrészt jobban fél attól, hogy „árulkodását” a környezete megtorolja, mint magától a zaklatástól. Emiatt magába zárkózik, forr, majd egyszer kirobban – akkor tör, zúz, vág, rúg, harap és üt, vagy éppen lő, mint a belgrádi diák. És ő lesz a főgonosz, aki kivégzett nyolc ártatlan embert. Pedig ő csak kisgonosz zaklatóihoz képest. Ő csak egy hónapig tervezett, de több éven át tűrte csendben, magányosan a zaklatást, majd mikor úgy érezte, elege lett a sok bullyingból, akkor a tettek mezejére lépett.
A bullying nagyon veszélyes! A belgrádihoz hasonló eset számtalan volt az észak-amerikai kontinensen. De hogy nálunk ne történjen hasonló eset, ahhoz a nagy diákszabadságot kellene korlátozni: visszavezetni a „sallert”, újra létrehozni a javítóintézeteket, és nem ártana időnként gyerekeink telefonján, számítógépén ellenőrizni, hogy az iskolai zárt csoportokban miket osztanak meg, miről beszélgetnek. És nem utolsósorban, a bullyingot nem szabad a szőnyeg alá seperni!