Elsőre azt mondanám, korosztályos probléma, de talán akkor sem vetem el a sulykot, ha azt mondom, jelenkorunk legnagyobb kihívásai közé tartozik a bizalom. A globalizáció és fogyasztói társadalom egyaránt hozzájárult, hogy emberi kapcsolatainkat is hajlamosak vagyunk lealjasítani a materializmus szintjére. 
A közösségi média kétségkívül felgyorsítja a személyek közötti kapcsolatok kialakítását, ugyanakkor legalább ennyire gyorsan ki is égeti azokat. Hányan tapasztaltuk már azt, hogy rá vagyunk kattanva a másik személyre, várjuk, hogy írjon és hívjon. Elvárjuk, hogy a másik fél szinte azonnal válaszoljon, hanem idegesek leszünk és mindenféle negatív gondolat születik a fejünkben, amelyek kihatnak életünkre. Szinte azonnal várjuk és elvárjuk mások reagálását szeszélyeinkre. Nagyon sokszor hallom azt, hogyha megismerünk valakit a másik nemből, a közvetlen környezete, tisztelet a kivételnek, arra kíváncsi, hogy az első szervezett találkozás alkalmával milyen fizikai kapcsolat történt. Adja magát a kérdés: azonnal testestül-lelkestül kellene ismerni a másikat? Hol marad a türelem? Ennyire nehéz várni, kivárni?
Nem! Én nem tudom elhinni, hogy itt tartunk! Szinte mindenkire igaz, hogy élvezetet akar, a lehető legtöbbet és a lehető leggyorsabban. Aztán ha elnyűtték egymást a felek, simán csak annyit mondanak, kifáradt a kapcsolat. Egyre több ilyen eset van, amíg eljutnak egészen odáig, hogy harmincas éveikre a legtöbb személy – nemtől függetlenül – képtelen megbízni a másik személyben. Azt mondják: „Csalódtam, az összes nő vagy férfi ilyen. Nem lehet bízni egyikben sem, előbb-utóbb úgyis elárulnak, becsapnak és csalódni fogok.” 
Viszont az éremnek két oldala van, hiszen, ha bízunk magunkban, figyelmet szentelünk társunknak, és mindketten valóban őszinték vagyunk egymással, akkor nem kellene ennyi csalódott, boldogtalan lélek kószáljon a Földön. A legtöbb embert napjainkra a vallás nem elégít iki, mindenki valamit keres, viszont kevesen tudják, hogy valójában mit is keresnek, és hogyan találhatnak rá. S ha rátalálnak, hogyan tartsák meg, vagy egyáltalán ébredjenek rá, hogy megtalálták. 
Akárcsak az autók esetében, mintha bizonyos idő elteltével újabb kapcsolatokra lenne szükség. Egy kedves ismerősömnek kell vajon igazat adjak? Szerinte rég megért az emberiség a pusztulásra!