Minden tiszteletem azé, aki a pedagógusi pályát választja. Mármint akkor, ha azt a megfelelő indíttatásból teszi, és érzi a lelkében, hogy ő alkalmas arra, hogy hatalmas mennyiségű kisember életét indítsa el jó irányba, amikor a tanításra kerül sor. Azoké a tiszteletem, akikben zsigerben bennük van az a hatalmas mennyiségű emberség, empátia és érzelem, ami ehhez a munkához szükséges. Azokat nem tudom, akikből ez már kiégett, de mégis foggal-körömmel ragaszkodnak ehhez a hivatáshoz.
Milyennek vélem a jó pedagógusi módszereket? Egyike talán maga a példamutatás, a pozitív fegyelmezés, a pontos magyarázata az elvárásoknak, a követelményeknek és következményeknek. Meglep, hogy még mindig alkalmazzák a kollektív büntetést. Három gyerek nem figyel a tornatanárra? Az egész osztály 20 kört fut. Két gyerek beszél az órán? Az egész osztály röpdolgozatot ír. Kicsit éljük már ebbe bele magunkat! A munkahelyünkön Icus elront valamit, ezért mindenki fizetéséből levonnak mondjuk egy százast. Nem hiszem, hogy ezt mi simán lenyelnénk, mindenféle fájdalomérzet nélkül.
Álmodtam az éjjel. Azt álmodtam, a gyermekem csupa mosolygós, hozzáértő, pozitív beállítottságú pedagógus kezébe került. Álmomban a dicséret volt a legnagyobb fegyvere a tanároknak. Aki jól csinált valamit, mindig megvolt a jutalma, egy jó szó, egy fejsimogatás, egy mosoly. Iskolás gyerekem ki volt virulva álmomban, vigyorogva ült a padban a többi vidám és kiegyensúlyozott társa mellett. Álmomban nem volt ott a felmérő végén: Feladatok egyes tanulóknak.
Álmomban megfizették és megbecsülték a pedagógusokat, ez sem mellékes. Jó körülmények között, nem túlzsúfolt osztálytermekben dolgoztak.
Nehéz volt az ébredés.
A mai gyerekeknek nagy része túl van hajtva, közben keveset van dicsérve. A jó szó többet érne, mint a tízes a felmérőn. Ha a tanároknak egy olyan kapcsolatot sikerülne kiépíteni az osztályokkal, amelyben súlya van a szavaiknak, mert mindig igazságosak, mindig következetesen tartják magukat a gyerekekkel együtt alkotott szabályrendszerhez, mert mindig számíthatnak rájuk a gyerekek, és bizalmi a légkör, nem hatalmaskodás az alapja. Ha létrejöhetne minden osztályban egy ilyen kapcsolat, az álmom valóra válhatna és a gyerekeink boldogabban indulhatnának a felnőttlét felé...