Nemrégiben, ha a magány került szóba, idős emberekkel asszociáltuk azt, az utóbbi években azonban ez a jelenség is óriási változásokon ment át. Bár különbséget kell tennünk az egyedül élő és a magányos személyek között, társadalmi szempontból az egyszemélyes háztartások, illetve az egyszülős családok számának növekedése jelent kihívásokat, kér újraértelmezést. 
Falusi közösségben élve szemtanúja vagyok annak, hogy egyre több a kiüresedett ház, vagy az olyan otthon, ahol csak egy személy él kisebb-nagyobb elszigeteltségben. Azt, hogy hová vezet ez a jelenség a közeljövőben, nem tudjuk megjósolni, így valószínűleg eszközeink sincsenek az ezzel járó helyzetek kezelésére. Legelsőként felmerül a biztonság kérdése, hiszen ebből a szempontból az egyedül élők sokkal nagyobb veszélynek vannak kitéve, de egy sor más nehézség is felmerül ebben az élethelyzetben. 
Magánügyi minisztérium – első olvasatra képtelenségnek hangzik, de több országban működik már ez az intézmény, hogy megoldásokat találjon az elszigeteltség problémájára. Nálunk még csak most kezdünk beszélni róla, hümmögünk, amikor azt halljuk a rádióban, hogy néhány nyugati országban a szupermarketek pénztárai mellett beszélgetősarkot alakítanak ki, ahol az alkalmazottak társalognak az arra vágyó kliensekkel… Vagy mosolygunk azon, hogy Japánban családtagot lehet bérelni, ha nem akarunk egyedül mutatkozni valahol, vagy egyszerűen csak nincs, akivel palacsintát sütnünk egy borongós délutánon. Bár még nem vesszük eléggé komolyan – az intézkedések szintjén legalábbis –, már felütötte a fejét, alattomosan közeledik és ha nem teszünk ellene, egyre nagyobb teret hódít. 
„Ellenszer” biztosra nincs, de nem árthat, hogyha körbenézünk szűkebb közösségünkben, és naponta legalább öt percet beszélgetünk azokkal, akik körülöttünk élnek. Felhívunk valakit, akivel régóta nem találkoztunk, és megkérdezzük, hogyan telnek a napjai. Kicsit kedvesebben szólunk a bolti eladóhoz, mint máskor szoktunk. Óriási közhelyek ezek, de mégis működnek évszázadok óta, segítenek túlélni a nehéz időszakokat, bebizonyítják, hogy mégsem olyan kegyetlen a világ, ahogy azt sokszor hangoztatjuk.