Beállunk a sorba, hogy aztán türelmesen várjuk az érvényesülés lehetőségét. Mióta az eszemet tudom, tiszta szívből gyűlöltem sorban előre araszolgatni. Kerültem is az ilyen helyzeteket, amennyire csak tudtam.
Újabban, hivatalos levelezések miatt megsokasodott a postánál tett látogatásaim száma. Türelmem nem lett több, de mivel a helyzetet semmiképp nem tudom elkerülni, várakozás közben megfigyelem a sorban állási etikettet, a sorban állók típusait, kommunikációs formáit, valamint a leleményes trükköket, melyeket azért vetnek be, hogy legalább egy fél lépéssel előrébb tolakodjanak. A posta az a hely, ahonnan inkább elmenekülnék, mert sokszor úgy tűnik, a civilizáció is nagy ívben elkerülte. Sóhajtok, mert elmenni még nem lehet, a sort ki kell állni, a levelet fel kell adni. Így működnek a dolgok az ügyintézéssel foglalkozó helyeken – minden percét megszenveded annak, hogy egyetlen egyszerű mozzanat célba érjen. Csak egy pecsét kell, csak egy bélyeget szeretnék, csupán aláírom a papírt. Egy pillanat lehetne az egész, mégis hihetetlenül megbonyolítják. Mintha valaki ebben lelné örömét. 
A postán legalább négy kassza van, ezekből jórészt egy tart nyitva. Megsaccolni sem tudom, mennyi alkalmazottja, amelyből szerencsés esetben egy dolgozik, a többi pedig csacsog a háta mögött, elterelve a figyelmét, folyamatosan oda nem illő kérdésekkel bombázva. Nem halad a sor. Közben a fene egye meg, az a néni már megint képes előre, s nem a sor végére beállni. Az siet legjobban, aki egyébként ráérne. Kedves nyugdíjasok, hátul is van hely, minek nyomulunk tucatnyian előre? Nem hiszem el, hogy megint el fogok késni a munkából. Az ablaknál zajlik a külföldi pénzátutalás. Hosszú papírmunka, mondja a kasszás. Tizenöt percbe telik, majd a nő megszólal: hoppá, a pénzt otthon felejtettem. Stagnál a sor. A cérnavékony idegeimen táncolnak… Egyszer azt olvastam, hogy a sorban állás a civilizáció jelképe, mert rendet teremt, és önfegyelemre tanít. Tehát, azért állok egy órát sorban, s azért tart zárva egy kivételével az összes kassza, mert engem a postán megnevelnek, fegyelmezettségre tanítanak. 
Hálásnak kellene lennem, ahelyett, hogy folyton a csigalassú ügyintézés miatt fortyogok. Sőt, ha valaki megkérdezi, hogy mivel töltöttem a napot, büszkén kihúzom magam, s mosolyogva rávágom: sorban álltam!