Tulajdonképpen keserű szájízzel vagyok az iránt, amit most leírok, de hát istenem, keserű volt. Az egész azzal kezdődött, hogy bementem a patikába, ahol a kedves hölgy diszkrét mosollyal az arcán vette az irányt a polcok felé, mikor megkérdeztem: „Kérebszéped, valabi erős begfázás ellen való lóbigulát tudna adni?” A választék hatalmas, ilyen ízű paracetamol, olyan szopogatós cukorka, ilyen vitamin, olyan lázcsillapító – zsupsz, három kékhasú ki is mászott a zsebemből, mikor a családnak is kértem multivitamint, hogy ne kelljen az állapotom miatt atomkatasztrófást játszani otthon. 
Megfogyva bár, de törve nem – ahogy a kor lázban égő emberei is mondhatnák –, hősiesen hazamentem, és megittam az első vécéillatosító szagú löttyöt, amit – akinek van bármilyen nő az életében, anya vagy feleség, tudja – olyan forrón tuszkolnak le, hogy ürítéskor javában lobog még. Miután a csakráimat is kiégette a gyógyszernek nevezett tisztítószer, jöhet a pihenő – csakhogy ez korántsem olyan egyszerű levegő nélkül. 
Kérem szépen, kössék fel a nadrágjukat: van az a gyógyszer, amelyik nem használni is tud! És azt hihetetlen hatékonyan teszi. Mikor ezt a mennyei jelenést realizáltam, betoppant a másik, neves kínzóeszközeiről híres női egyed. A tragédia innen kezd el kicsúcsosodni és sűrűbb lesz a cselekmény: – Idd meg! – Nem iszom! – De megiszod, mert azt mondtam! – Nem iszom én azt az izét meg!  – Akkor nem jössz helyre! – Akkor nem jövök! 
A kör a család habitusa szerint folytatódhat különböző vulgáris változatokban. Eközben a zöld üveg folyékony lakója titokzatos vörös szemeivel kacsintott ki úgy rám – aki ivott már házi kencét tudja, miről beszélek – mintha az akart volna meginni engem. Végül megelégelve a vitázást, elfogadva, hogy bár korai, de mindegy, hogy a lötty vagy a takony adja a rózsafüzért a kezembe, megittam. Van, amikor annyira nehéz megfogalmazni valamit, hogy nem lehet. Na, ez olyan ízű volt. Végtére a lényeg, hogy kínjukra, kedves olvasók, tovább böngészhetik az írásaimat, mivel meggyógyultam. Azt, hogy boros–tormás–fokhagymás–gyógyfüves kencét igyanak, továbbra sem javaslom, viszont megköszönöm minden feleségnek, nagymamának, édesanyának és barátnőnek, hogy nem hagyják annyiban. Bármennyire is puffogunk, tudják meg: jólesik a törődés!