Boldog dolgozók
Léteznek ilyenek vajon? Ebben a borongós januári időszakban sokan feltesszük a kérdést: lehet-e boldogan dolgozni, amikor inkább csak aludnánk vagy lazítanánk, amíg eloszlanak a sötét felhők és sokkal hosszabbak lesznek a nappalok.
Nyilvánvaló, hogy az időjárás befolyásolja a hangulatunkat, az életkedvünket, mégis a természet közelsége nagyon jó hatással van ránk, és nemcsak akkor, hogyha hétágra süt a nap. Egy amerikai felmérés szerint a legboldogabb dolgozók azok, akik a természetben végzik a munkájukat: a fakitermelők, a mezőgazdaságban dolgozók és az erdőgazdálkodást végzők. Talán kutatás sem kell ahhoz, hogy megállapítsuk, mennyire jótékony hatású a természet közelsége munkavégzés közben is, illetve hogy a szellemi munka lényegesen több stresszel jár, mint a fizikai, de ezek a kijelentések kissé sarkított másai az igazságnak.
Miért ne lehetne boldog dolgozó az, aki szellemi munkát végez ugyan, de megengedheti magának, hogy kiüljön a természetbe a laptopjával legalább 1-2 órára, vagy megszakíthatja munkáját egy kiadós sétával a közeli parkban? Azt sem kell elfelejtenünk, hogy a fizikai munkát végzők nemcsak a természeti erők szélsőségeinek vannak kitéve, de lényegesen nagyobb esetükben a munkavégzéssel járó balesetveszély is.
Az igazság bizonyára valahol középen van, és nem elsősorban a munkavégzésünk helyszíne lesz a fokmérője annak, mennyire tudjuk jókedvűen végezni a feladatainkat. A kihívások, az inspiráló munkakörnyezet, a felénk irányuló bizalom, a csapatszellem valójában sokkal fontosabbak ebben a tekintetben. Sok európai országban már kísérleteznek a négynapos munkahéttel, amelytől nagyobb hatékonyságot várnak, hiszen kipihenten sokkal nagyobb munkakedvvel dolgozunk és sokkal több feladatot el tudunk látni, mint fáradtan, fásultan.
Remélhetőleg a közeljövőben itthon is átértékelődik a munka fogalma, s megtaláljuk az arany középutat a nyolc-tíz órás és a rugalmas – valójában 24 órás készenlétet igénylő – munkaidő között, hogy legyen alkalmunk feltöltődni, a saját ritmusunkban maradni és az állandóan változó kihívások között is megtalálni az egyensúlyt magunkkal.