A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kérésére visszavonta közigazgatási átszervezésre vonatkozó tervezetét a Mentsétek Meg Romániát Szövetség (USR) – adtuk hírül tegnapi lapszámunkban. Ugyanettől a hírtől hangos az országos sajtó is. Sokan örülünk és örülnek a bejelentésnek. A legutóbb az USR által iktatott tervezet a megyék helyett régiók létrehozását irányozta elő, amelyek nagyobb gazdasági és politikai mozgástérrel rendelkeztek volna, az alakulat meglátása szerint a régiók hatékonyabban fértek volna hozzá az uniós forrásokhoz, és közvetlen kapcsolatot tartottak volna fenn az EU-val, ezzel csökkentve a központi kormánytól való függőséget. Azonban a tervezet az elmúlt hónapokban számos kritikát váltott ki, többek között az RMDSZ részéről. A Szövetség képviselői többek között attól tartottak, hogy a magyar többségű megyék – Hargita, Kovászna és Maros – elveszíthetik politikai súlyukat, veszélybe kerülhet a székelyföldiek identitása, kultúrája stb. ha nagyobb, vegyes lakosságú régiókba olvasztják őket. Ez a félelem részben a régiósítási tervezet által javasolt felosztásból fakadt, amely nem vette figyelembe a kisebbség történelmi és kulturális sajátosságait. Amint tudjuk, a történet pikantériáját az adja, hogy Elena Lasconi, az USR vezetője az államelnök-választás második fordulójában Călin Gerorgescuval mérkőzik meg, és – a szavazatok újraszámolását követően, a Legfelsőbb Bíróság döntése után – az RMDSZ kinyilvánította, hogy kit támogat vasárnap. Talán teljes közösségünk üdvözli az USR visszakozó döntését, hiszen véleményem és sokak véleménye szerint sem tenne jót a mamutmegyék létesítése. De azért mindenképp óvatosan igyunk a medve bőrére, hiszen nem eldöntött a kérdés, hogy mi várható a jövőben.

Meglátásom szerint a régiósítás kérdése túlmutat a közigazgatási reformokon: a decentralizációs folyamat része lehetne egy modern, versenyképesebb Románia megteremtésének. Azonban ennek összehangolása a kisebbségi jogokkal és a politikai stabilitással továbbra is kihívást jelent, és bizonyára a jövőben is nehéz lesz megtalálni e témában a politikai pártok között a közös nevezőt. S az is biztosnak vélhető, hogy a tervezet visszavonása nem jelenti azt, hogy a kérdés véglegesen lekerül napirendről. A helyi vezetőink közül is többen egyetértenek abban, hogy szükséges valamilyen észszerűsítési reform, különösen az uniós források hatékonyabb felhasználása és az adminisztrációs bürokrácia csökkentése érdekében. Az elkövetkező napok, hetek e tekintetben is meghatározók lesznek, hiszen ebből a szempontból sem mindegy, milyen koalíciós megállapodás születik, és az sem lényegtelen, hogy a következő kormányzati ciklusban miként tárgyalnak a témában. Egy biztos, a tervezet visszavonása rávilágít arra, hogy az ország fejlődése és modernizációja érdekében szükség van az érdekek összehangolására. Adott a kérdés, hogy mi mit tehetünk ez ügyben, és amikor választ kell találni rá, akkor továbbra sem maradhatunk csendben. Nem nézhetjük tétlenül, hogy rólunk nélkülünk döntsenek, és ennek egyik megnyilvánulási formája az, hogy vasárnap immár sokadjára se restelljünk még egyet pecsételni.