Egy hétig Sepsiszentgyörgy adott otthont a jégkorong Divízió I/A csoportos jégkorong-világbajnokságnak, azaz a hokis második vonal küzdelmeinek. A torna végére lekerült a 2019 óta fent lévő rózsaszín napszemüveg, látni engedve, amint gyorsvonatként jön szembe a valóság. A többségében székelyföldi játékosokból álló romániai válogatott úgy esett ki a harmadik értékcsoportba, hogy gyakorlatilag esélye sem volt bent ragadni.

A történelem és a csoda 2019-ben íródott Észtországban, Tallinnban, amikor a jégkorong-társadalom legnagyobb meglepetésére a román válogatott Lengyelországot és Japánt is megelőzve feljutott a Divízió I/A csoportba. Meglepetés volt a javából, hiszen a világbajnokságon szerepeltetett keret, erősségét tekintve, nem tartozott az esélyesek közé, az akkori szövetségi kapitány viszont remekül összerakta a csapatot. A Divízió I/A csoportos világbajnoki bemutatkozásra azonban várni kellett, hiszen a világjárvány miatt két vébét is töröltek. 
2022-ben Ljubljanában elérkezett a várva várt szereplés, ám a romániai válogatott öt meccsből ötöt veszített el. Csakhogy időközben Oroszország lerohanta Ukrajnát, a szankciók pedig a sportéletre is kiterjedtek: az oroszokat és a fehéroroszokat kizárták a világelitből, ahová azóta sem térhettek vissza, s az általuk hagyott űrnek köszönhetően Románia maradhatott a második értékcsoportban.
2023-ban Nottinghamben is csúnyára sikerült a vb-szereplés: 9–26-os gólarány, de legalább az akkori kapitány felismerte, hogy elég egyetlenegy meccsre fókuszálni a bent maradáshoz. A csapat a jégen pedig megtette kötelességét, ki-ki meccsen legyőzte a litvánokat. 

A 2024-es bolzanói torna maga volt a csoda. Két tükörsima vereség után három győzelem következett a japánok, a koreaiak és a magyarok ellen. S hogy mi volt a siker kulcsa? Minden bizonnyal a csapategység, az alázat és egy olyan szakmai stáb, amelyben megvolt a bizalom.
Az idei, sepsiszentgyörgyi tornára a keret és a szakmai stáb is nagyjából egyben maradt. Két dolog viszont változott a tavalyhoz képest: az Erste Liga döntőjét a Gyergyói HK és a Csíkszeredai Sportklub játszotta, a kiélezett finálé utolsó mérkőzése pedig alig másfél héttel a vébé kezdete előtt ért véget. Ráadásul a Sportklub egész szezonban szenvedett a szűk keret miatt, nem csoda, hogy az EL-döntő végére kiégtek a játékosok. A második probléma a szövetségi kapitány személye volt, aki tulajdonképpen már csak tisztségét tekintve volt kapitány. A Brassói Coronánál vezető edzőként egész idényben fúrták-faragták a játékosok, volt olyan időszak, amikor el is köszönt a csapattól, majd – ki tudja, miért – újra visszatért rendszeres megaláztatásainak helyszínére. Dave MacQueen a válogatottat sem tudta kézben tartani, főleg úgy, hogy a legnagyobb riválisait volt kénytelen behívni.

A kontroll elveszett, vele együtt a dicsőség is, a válogatott darabjaira hullt. A visszaút pedig ebbe az értékcsoportba igencsak rögös lesz.
Megkockáztatom: ha minden klappol, akkor sem lett volna egyszerű kivívni a bent maradást. Hiszen mikor lesznek a román hokinak a közeljövőben olyan játékosai, mint az ellenfeleknek, akik a KHL-ben, a német bajnokságban, a cseh vagy a szlovák Extraligában pallérozódnak? A harmadik értékcsoportban minden bizonnyal a feljutásért Dél-Koreával és Észtországgal kell majd élet-halál meccseket játszani, de figyelni kell az egyre jobban feltörekvő Kínára is. S ha újra jégre léphet világversenyen az orosz és a fehérorosz válogatott is, akkor a tét már nem a Divízió I/A lesz, hanem a Divízió I/B-ben való bent maradás. Ahová – sajnos – igazából való a jelenlegi romániai válogatott.