Egyetemista éveim időszakában lakhatási gondokkal küzdöttem szinte minden tanév elején: mivel a bentlakásban soha nem kaptam helyet, újra és újra elindultam az albérletkeresés szövevényes útjain. Azt nem mondhatom, hogy hiányt tapasztaltam volna ezen a téren – kiadó lakás volt bőven –, inkább azok ár–érték aránya volt felháborító, sok esetben megfizethetetlen egy egyetemi hallgató számára. 
A lakhatás kérdése mindenki életében előbb-utóbb központi kérdéssé válik, akár többször is, így mindannyian találkozunk az ingatlanpiacon tapasztalható furcsa helyzetekkel, nehézségekkel. Nyilván jól tudjuk, hogy lakást vásárolni/építkezni komoly anyagi vonzattal jár, a kínálatot böngészve mégis a legtöbben azt tapasztaljuk, ekkora összegeket lehetetlen kifizetni.  Szinte minden évben készülnek olyan elemzések, amelyekben kiszámolják, hány évig kell dolgoznia egy átlagbérrel rendelkező személynek ahhoz, hogy saját lakást vásárolhasson. Években mérve Romániában – várostól függgően – minimum tíz évet, de akár tizenhatot is kell robotolnia annak, aki városon saját otthonában szeretne élni; a számítások a teljes fizetésre vonatkoznak és eltekintenek minden megélhetési költségtől, így cseppet sem reálisak. Marad a hitelfelvétel lehetősége, ami hosszú évtizedekre meghatározza a család költségvetését, anyagi, és emellett szellemi terhet jelent…

Azok sincsenek könnyű helyzetben, akik hosszú vagy rövid távra albérletet keresnek: több városban hiány a kiadó lakás, ahol pedig van, ott felháborítóan magas a bérleti díj. Az Eurostat tavalyi jelentése szerint az elmúlt tíz évben az unió tagországaiban átlagosan is sokat emelkedtek a lakásárak és a bérleti díjak, Romániában előbbiek harminc százalékkal, utóbbiak pedig ötven százalékkal nagyobbak, mint tíz éve. Az adatok tükrében a lakásvásárlás szinte elérhetetlen magasságokban van egy fiatal számára, akár családos, akár egyedülálló, akár hitelképes, akár nem. 
A fent vázolt európai szintű lakásproblémák viszont, úgy tűnik, csak a nagyvárosokat érintik. A települések határaiban gombamód szaporodnak az új építésű házak, de szép példákat láthatunk arra is, hogyan mentenek meg egy-egy régi parasztházat az új tulajdonosok, örökösök. Talán nem csupán nekem tűnik úgy, hogy jelentőset növekedett az építkezési kedv, nemcsak a fiatalok, hanem a középkorúak is életmódot váltva döntenek a vidéki élet nyugalma mellett. 
A Gyergyói-medencében is megfigyelhető egyfajta trend: valamelyik élhető, fejlődő településre költözni, a számtalan előnyt és másfajta életformát előtérbe helyezve. Mert ha valahogy már kifizettük álmaink ingatlanját, a tatarozását egyfajta kalandként, kihívásként is megélhetjük, és akkor aztán végre elfeledkezhetünk az ingatlanpiac zsákutcáiról.