Román igeragozást, birtokviszonyt tanulunk a fiammal, majd áttérünk egy napi rutinfeladat megírására: a hetek óta tartó gyakorlás után ez már könnyebben megy, egyedül is elboldogul vele. Szótárhasználat, kötetlen beszéd egy témáról, filmrészlet elemzése – ilyen és hasonló feladatokat is kapnak, ezek a módszerek talán segíthetnének is a nyelv elsajátításában, mégis nagyon nehezen jönnek az eredmények. De a diákok számára az igazi pofára esés az abszolváló vizsga, majd az érettségi: az ott kapott feladatok olyan szintű nyelvtudást igényelnek, amely – kisebbségi létben – keveseknek sajátja. A fent említett problémákat mindannyian ismerjük valamilyen látószögből: talán az egyik legösszetettebb oktatási-társadalmi kérdés, ami az egész életünkre kihat. A középiskolát, egyetemet végzett székely fiatal a legritkább esetben próbál elhelyezkedni olyan munkakörben, ahol a román nyelvet felsőfokon kell beszélni, de még azoktól a helyzetektől is tartózkodik, ahol valamilyen részfeladatot az ország nyelvén kell megoldani. De azt mégsem tehetjük, hogy egész életünkben elmenekülünk az olyan szituációk elől, ahol ékes román nyelven kell(ene) megszólalnunk, mert van, amikor nem lehet – egy ilyen pont volt, amikor elhatároztam, hogy időt és energiát fordítok hiányos román nyelvismereteim pótlására. Mert bármikor kerülhetek újra olyan helyzetbe, mint amikor televíziós riporterként egy csapat profi sakkozó kisiskolással kell interjúzni, és értelmes felnőttként könnyedén kérdezni tőlük román nyelven…

Abban mindannyian egyetértünk, hogy tenni kellene valamit a változásért: tudják a politikusok, a pedagógusok, a szülők, a tankönyvszerkesztők és még sincs érdemi változás a román nyelv oktatásának kérdésében évtizedek óta. Egy gyergyószéki önkormányzat most úgy döntött: sajátos módon segít a község diákjainak a román nyelvtanulásban, azzal a nem rejtett szándékkal, hogy a fiatalokat itthon maradásra, hazai munkavállalásra ösztönözze. Így fognak az ott élő iskolások lehetőséget kapni arra, hogy egy elismert nyelvoktató központ képzéseire járhassanak délutánonként – ingyenesen – és román beszédkészségüket fejleszthessék. Nyilván ez a megoldás csak egy a számtalan közül, és eredmények évek múlva mutatkoznak majd, mégis úttörő példája lehet annak, hogy újszerűen közelítsünk meg régi problémákat és az eddigiektől eltérő módszerekkel próbáljuk megoldani azokat. Minden bizonnyal az intézményes rendszerben is elkelne a kísérletező kedv, a nyitottság, a kreatív hozzáállás – veszíteni való úgy sincs már… Viszont nyerhetnénk: karakán székely gyermekeket és fiatalokat, akik véleményt formálnak, magabiztosan csevegnek és a szakmájukhoz tartozó kifejezésekkel is remekül boldogulnak – román nyelven is.