Útravaló
S te mennyit adsz? – hangzik el a kérdés a közösségi média felületein és a szemtől szembeni beszélgetéseknél egyaránt. Az év egyik legköltségesebb időszaka van: elsőáldozások, bérmálások és konfirmálások ideje ez, majd a ballagások kezdődnek el óvodától középiskoláig. És akinek egyikből sem jut, az lakodalomba lesz hivatalos, hiszen köztudott, hogy az évnek ezen időszakában, májusban és júniusban van a legtöbb esküvő. Ezek a mérföldköveknek számító események szerencsére kiállták az idő próbáját, bár úgy vélem, egyre inkább a külsőségekről szólnak. A templomokban gigantikus méretű virágkompozíciók hirdetik az ünnepet, a rokonok, hozzátartozók kezében sem egy szál virág van, s a legtöbb messzi országból érkezett… A vendéglőben az ünnepi ebédek és tortaremekművek elfogyasztása után vaskos borítékok tulajdonosa lesz az ünnepelt, legyen az óvodából ballagó, elsőáldozó vagy a „nagybetűs életbe” kilépő fiatal, esetleg ifjú pár. Kutatásnak nem nevezném, de évek óta figyelem, hogy a romló gazdasági helyzet, az infláció növekedése, a háborúk és járvány ellenére egyre jobban rázzuk a rongyot. Egyre többet, (relatív) szebbet, nagyobbat, drágábbat adunk, és a versengés végét nem látjuk.
A cél természetesen az, hogy a ma generációjának jobb élete legyen, mint nekünk volt – de vajon megfelelő módszerekhez folyamodunk, amikor elhalmozzuk őket? Vajon mit kezd a gyermek vagy fiatal felnőtt ezzel az útravalóval? Az anyagi értékek mentén próbál boldogulni ő is, vagy homlokegyenest más irányba indul el, hogy lássa, nemcsak ez az egy járható út van?
Titkon abban bízom, hogy csak az egyik oldalt láttam, és van másik is. Amikor élményt, értéket adunk útravalóul: együtt töltött időt, nagy beszélgetéseket, őszinte vallomásokat saját botladozásainkról. Az egyszerű, minőségi ételek megbecsülését, a pazarlás mellőzését minden tekintetben. Egymás meghallgatását, türelmet, a pillanat varázsát. Mindennapi örömöket, a régiből újat alkotás művészetét.
Ezek nélkül a drága ajándékaink súlytalanná válnak, és lehet, hogy jövő hónapban mi magunk is anyagi nehézségekkel fogunk küzdeni. Mert valójában sokkal többet költünk, mint amennyit keresünk, valamiféle külső elvárásokhoz próbálva igazodni. Mikor adtunk utoljára igazi – útravaló! –ajándékot, amitől mi is feltöltődtünk?